Szolgálat 27. (1975)

Nemeshegyi Péter: „A szép Szűz Mária" Japánban

Hát ilyennek látják Máriát a keresztények itt a távolkeleten. Japánoknak, akik képekben, jelképekben gondolkodnak, nem kell hosszan magyarázgatni e sorok értelmét. De az európai olvasó számára egy kis magyarázat szükséges. Cikkünket hát ennek szenteljük.

1. Mária szíve: szép, kék, derült nyári ég! Japánban hirtelenül váltakozik az időjárás. Felhős, esős, hideg szürke napok után egyszerre csak, néhány óra alatt, kiderül az ég: ragyog a nap, áttetsző a lég, és szelíd, mély kékségben mosolyog az ég végtelen kupolája. Átölel mindent ez a nagy, kék ég, és meleget áraszt mindenre. Csak úgy zöldéi feléje fű és fa; csak úgy nyújtózkodnak feléje a hívására kinyílt virágok. Kéksége alatt még az embereknek is valahogyan mosolyra áll a szájuk, mosolyog a szívük: valami nagy, egyetemes jóság árasztja melegét mindenre.

A Szentírás Istent „Atyának“ mondja. De a keleti vallások inkább valahogy anyaként élik meg a legfensőbb lényt. Az atya szeret; de épp ezért sokat vár, sokat követel fiaitól; szava számukra törvény, akarata: parancs. Az anya szeretete valahogy más: lehet az ő fia bármekkora bűnös, az anyának akkor is „édes, szeretett, egyetlen fiam“. És hány fiút tett ennek a feltétlen anyai szeretetnek élménye és emléke képessé arra, hogy jobb útra térjen, higgyen a szeretetnek, és ne önmagának, hanem a szeretetnek éljen! A Szentírás Istene „Atyaisten“; de nem szabad elfelejtenünk, hogy ennek az Atyának anyai vonásai vannak: „Mint ahogy egy anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak majd titeket“ (íz 66,13). „Elfelejti-e az anya gyermekét, kit szoptat? Nem szánja-e meg fiát, ki méhének szülötte? De még ha az anya el is felejtené gyermekét, én nem felejtelek el tégedet! — úgymond az űr“ (íz 49,15). Az az Isten, áld „napját felkelti rosszakra és jókra egyaránt, esőt ad igaznak is, hamisnak is“ (Mt 6,45), aki „jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz“ (Lk 6,35): az anyaszívű Isten. A távolkelet keresztényei a mi Istenünknek ezt a sokszor nagyon is elfelejtett oldalát élik meg legmélyebben. Az Isten maga persze sem nem férfi, sem nem nő: a férfinak meg a nőnek is minden értéke az Isten végtelen lét- és szeretettitká- nak tükröződése. Jézus az Atya fogalmával fejezte ki számunkra azt a végtelen titkot, amelyet Istennek hívunk, és jó oka volt rá. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a Jézus által hirdetett — és a Jézus alakja által a Fiú képében kinyilvánított — Istennek kifejezetten anyai vonásai is vannak, ő az az Isten, aki a bűnösöket is szereti, mindent megtesz azért, hogy a bűn által lelkileg halott emberek életre keljenek, és végtelenül örül, ha ráébrednek az őket átölelő örök szeretetre, és sírva az Atya keblére borulnak: az anyai szívre.

„Az anyaszív ablak: ha benézel rajta, az Istent látod meg benne“ — mondta nekem egy tengerész a hajón, amely 19 évvel ezelőtt Japánba

74