Szolgálat 27. (1975)

VI. Pál pápa üzenete - Bevezető

kultuszuk fejében a Szüzanya majd elrendezi egyéni életüket meg a világ sorát, meghallgatja kéréseiket. A hagyománybontók, az újnak keresői viszont nem egyszer tartják idegesítő kölöncnek a nemes hagyományt is, szentimentalizmusnak az anyaszívhez való szent vonzódást, bigottságnak az egyszerű bizalmat. így aztán hovatovább odajutunk — és ez nagyon elszomorító —, hogy az egyik oldalon úgy védik köröm- szakadtig a Mária-tisztelet minden megnyilvánulását, mint istenszolgálatunk lényegét, a másik oldal viszont erre úgy válaszol, hogy elavultnak titulálja az egészet. Tegyük-e hozzá, hogy magyar földön mindehhez még hozzájárul mindaz a történelmi feszültség, amelytől katolikusok és protestánsok viszonya majd félezrede terhes?

Mit tegyen ilyen helyzetben az a szegény szerkesztőség, amely Szűz Máriának a lelkiségben, a magyarság és a keresztény népek életében betöltött szerepe tudatában (és talán az sem véletlen, hogy az idei „nők évében") egy egész számot kíván neki szentelni?

„Máriáról nem értekezni kell, hanem énekelni" — kezdi tanulmányát Nemeshegyi Péter. Igaza van. Mi is úgy gondoltuk: okoskodás helyett lépjünk be a tények kétségtelen világába, és ha nem is „énekelve", de a valóság sokoldalú gazdagsága felől, a Biblia, a liturgia, a történelem világában közelítsük meg Szűz Mária máig eleven tiszteletét. M. Wi- nowska nyomán mondhatjuk: „A Mária-kultusz lényegénél fogva katolikus, és minden nép részt vesz ebben az egyetemes jellegében. De a ,lex credendi — lex orandi‘-ból folyó közös vonásokon kívül minden nép — nemzeti jellemének és történelme gondviselésszerű irányának megfelelően — egyéni magatartással fordul Miasszonyunk felé. Ezeket a jellegzetes, megkülönböztető vonásokat igyekeztünk kiemelni" (Ma- noir: Maria. IV. 686). így számunk gerinceként természetszerűen kínálkozott egy „szellemi búcsújárás“, amelynek során különböző országokban fölkeresünk néhányat a szinte szám nélküli Mária-zarándokhely közül. Hiszen ezekben mintegy összesűrűsödik a Mária-kultusz története, jelentősége, lelke.

Ahogyan más és más minden kegyhely jellege, éppúgy más minden tanulmányunk módszere is. Máriapócsi cikkünk liturgikus példáival a bizánci rítus lelkiségébe vezet be (külön öröm, hogy végre ezzel is gazdagíthatjuk olvasóinkat). Lourdes „leikéről" zarándokok élménybeszámolói hoznak hírt, sajátos (persze csak látszólagos) ellentétben a gyógyulási esetek „száraz" tényfelsorolásaival. Csíksomlyó múltjába és jelenébe rövid összefoglalások visznek el. Czestochowáról szóló írásunk történelmi tanulmány. Einsiedelnt ill. Máriaremetét párhuzam formájában ismerjük meg. Megadta számunkhoz hozzájárulását a' festőművész, az olasz Madonna-ábrázolások történetén át kutatva az „örök ember" rejtelmeit, és a misszionárius, aki a TáVol-Kelet máriás lelkiségének vonásait festi elénk. Hozunk egy gyakorlati liturgikus kí6