Szolgálat 27. (1975)

Soós Márta: Einsiedeln - Máriaremete

donnát ábrázol: bizonyára ez állt akkor a kis kápolnában. A 14.sz. vé­gén Einsiedeln már európaszerte ismert zarándokhely, 1338-ból való az első csoda leírása, és a 15.sz.-ban már a kereszténység legnagyobb kegy- helyei közé számít. 1466 őszén a feljegyzések két hét alatt 130 000 za­rándokról tudósítanak. A mai kegykép, az einsiedelni „fekete Isten­anya“, 1466 óta van ott: nemesvonású későgót faszobor (119 cm), ere­detileg vörös és arany színekben, de a sok gyertya füstje megbarní- totta, majd megfeketítette a ruhába nem burkolt részeket. Sorsa vi­szontagságos: a francia forradalom utáni zavaros időkben előbb elás­ták, majd kalandos utakon Vorarlbergbe, Tirolba, végül Triesztbe ke­rült. Alapos restaurálás után 1803-ban vitték vissza a helyére, hogy azóta se szűnjön meg a zarándokok áradása a fekete Máriához. A török hódoltság megszűnése után, a 18. század elején sok sváb települt be Magyarországba. Ekkor jött létre a budai domboknál Hi­degkút. Egyik lakója, Katharina Thalwieser magával hozta az ein­siedelni kegykép másolatát, egy tölgyfára függesztette, és a környék­beliek odajártak imádkozni. így „telepedett le“ az einsiedelni fekete Mária Budán, és adta később a hely mai nevét. Az 1700-as évek végén egy Forstmárné nevű budai asszony a kép előtt visszakapta szeme- világát. Hálából kis fakápolnát építtetett fölébe. A zarándokok növek­vő száma miatt ezt már 1815-ben kőből valóval kellett helyettesíteni. Máriaremete a múlt században már kedvelt zarándokhelye volt a Buda vidékén lakóknak. Hamarosan az új kápolna is szűknek bizonyult. Ezért 1879-ben Pauer János székesfehérvári püspök kezdeményezésére meg­alakult a máriaremetei Boldogasszony Kápolna Egylet, és olyan alapos munkát végzett, hogy már húsz év múlva, 1899.okt.l-én Steiner Fülöp püspök fölszentelhette a jelenlegi templomot, az oltár mögött a régi fatörzsön a kegyképpel, a régi főoltár gótikus faragványai között egy Mária-szoborral. 1963/64-ben a hívek adományaiból teljesen megújult a templom belseje, mintegy „aranyház“ lett, mert a festésben művészien uralkodik az arany szín. A szentély hét fiókboltozatában a hét szentség szimbolikus ábrázo­lása látható, falain pedig a leckeoldalon vörös márványlapokra vésve az ún. „remetei litánia“ olvasható, az evangéliumoldalon hálatáblák, máriás fohászok, röpimák a zarándokok imádságos lelkületének el­mélyítésére. A kegykép felé haladva és a kegyképtől eljőve hálával és bizalommal telik el az ember lelke, amint a szép fohászokat olvassa. A szentély fölötti diadalív freskója: a magyar nép hódolata a Boldogasz- szony előtt. Középen a napba öltözött Asszony, jobbra tőle Szent Ist­ván király az árpádházi szentek és boldogok sorával, balra Sz. Gellért, Sz. Farkas, B. Mór, özséb; de Hunyadi, Rákóczi, Eszterházy Pál, Zrínyi, a költő is ott sorakozik, valamint a déli harang szóra'imádkozó mun­62

Next

/
Thumbnails
Contents