Szolgálat 27. (1975)
Soós Márta: Einsiedeln - Máriaremete
Soós Márta EINSIEDELN — MÁRIAREMETE Minden Mária-kegyhelynek megvan a maga sajátos illata, egyéni jellege, külön-külön titka. A Lélek vonz bennük jegyese, Mária felé. Közvetlen jelenések helyén épültek-e, vagy egy szent készítette elő életével a tiszteletet, századok sötétjébe vész-e eredetük, vagy pontos történelmi adatok állnak rendelkezésünkre: nem lényeges. A lényeg a kegyelem folyama, amely feltartóztathatatlanul és kiapadhatatlanul árad belőlük a lelkekre. + Zürich és Zug, Rapperswil, Brunnen és Luzern ma már nem naphosszat vándorló zarándokok kiindulóhelyei, akik hegyeken és a „sötét erdőn“ át fáradságosan tartanak az einsiedelni Istenanya felé. Egy rövid órányi út a technika minden vívmányával fölszerelt villanyvonaton vagy autón elég, hogy odaérjenek. És mégis: aki igazán szemébe és szívébe akarja fogadni Einsiedeln szellemét, aki meg akar sejteni valamit a régi zarándokok szent vágyakozásából, aki lélekben össze akarja szedni magát, hogy előkészüljön a rá váró élményekre, az nyúljon csak ma is a vándorbothoz. Fáradságának meglesz a jutalma. Mint egy kéz öt ujja, ötfelől vezetnek az utak a templom felé. A Holzegg-hágón át vagy Haggenegg felől közeledve erdők és hegyek födik el a célt egészen az utolsó útszakaszig. Az Etzel-hágó völgyében viszont már messziről integet a kolostor világító fehérsége. Keletről közeledve a svájci tavakban gyönyörködhetünk. De talán a legtöbb zarándok a Schnabelsberg és Katzenstrick ezer méteren felüli magaslatainak meredek útjain jött idáig. Mire felkapaszkodtak, esteledett; a templom ékszerként állt ott a hegyek koszorújában, ablakait aranyfénybe vonta a búcsúzó nap, a harangok vesperásra szóltak, és a zarándokok énekelték: „Wir ziehn zur Mutter der Gnade, zu ihrem hochheiligen Bild ..." Valamikor a nép ajka az erdei fára helyezett képet „Remete Máriának“ hívta, hiszen egyedül állt az erdei út mentén. Ma már csak a park fái és a közeli erdő emlékeztetnek a régi erdőségre. Köröskörül házak épülnek, és az autóbusz egészen a parkig elhozza a templomba igyekezötf leszállva ott van előtte a kétoldalt magas fasorral szegélyezett főút végén a karcsú tornyú templom. De valahogy a „remetelelkü- let“ megmaradt azért. Ennek jele az a sok egyedül vagy kis csoportban kijövő hivő, aki — főleg a nyári időszakban — órákon át tud a templomban imádkozni. Mindig van ott csendben imádkozgató látogató. Varn
