Szolgálat 26. (1975)
Könyvszemle - Francis MacNutt: Healing (Lelóczky Gy.)
A „lex orandi, lex credendi“ elve alapján az egyház liturgiája is ezt a hitet tükrözi. A betegekért való szentmise gyógyulásért imádkozik. Az 1974-ben megújított betegek szentsége nem a halálra előkészítő „utolsó kenet“ többé, nem csupán bűnbocsánat céljából szolgáltatja ki az egyház, hanem az egész ember gyógyulásáért könyörög, és a testi egészséget kívánja Isten közreműködése által helyreállítani. Ez a helyes értelmezése a klasszikus Jak 5,14-15 szövegnek (a szövegösszefüggésben mind a „megszabadít“, mind a „talpra állít" ige a testi gyógyulásra vonatkozik), és ez volt a szentség eredeti értelme az első századokban is. A szerző háromféle bajt különböztet meg, amely gyógyításra szorul: a) a lélek betegsége, amelyet személyes bűn okozott; b) az érzelmi élet beteges állapota (pl. depresszió), ami általában fiatalkori élményekből ered; c) testi betegség vagy sérülés. Ezek bármelyikét ördögi megszállottság is létrehozhatja, amit csak exorcizmus távolíthat el. Ilyenformán tehát négyféle gyógyító ima van: 1) bűnbocsánatért való ima, 2) ima belső gyógyulásért az érzelmi zavarok eltávolítására, 3) ima testi gyógyulásért, 4) megszabadító vagy ördögűző ima a Gonosz hatalmából való kiszabadulásért. Nincs egy biztos módszer gyógyításra: sok lehetséges módszer közül ki kell választani az adott esetre a megfelelőt. De nem is parancsolhatjuk meg Istennek, kit milyen módon gyógyítson meg: csupán az ö szerető közellétének eszközei próbáljunk lenni. Sokszor fizikai betegségnek lelki okai vannak; sok lelki betegség mélyén gyűlölet rejtőzik, amelytől a szenvedő betegnek előbb meg kell szabadulnia, s tán éppen a megbocsátás fogja meghozni a gyógyulást. Különösen lelki, de testi betegségeknél is igen fontos a bajok gyökerének a megtalálása. Isten nem tüneteket akar megszüntetni, hanem egésszé, egészségessé akarja tenni a beteg embert. Ezért az imát megelőzőleg igen fontos szerepe van a megbeszélésnek is, főleg lelki bajok esetén. A könyv a szó igazi értelmében katolikus, azaz egyetemes: a gyógyító szolgálatot nem elszigetelni akarja, vagy éppen szembeállítani más területekkel, hanem inkább beleépíteni, beleágyazni a keresztény élet egészébe. így P. MacNutt a gyógyító munkában fontos szerepet tulajdonít mind az orvostudománynak, mind az egyház szentségeinek, és azt tekinti ideálisnak, amikor a pap, az orvos és a gyógyító „miniszter“ (a gyógyító szolgálat képviselője) együttes erővel száll szembe a betegség formájában megnyilvánuló gonosz erőkkel. Ami a szentségeket illeti, a betegek szentsége és a gyógyító szolgálat kapcsolata nyilvánvaló. De a papnak pl. a bűnbánat szentségét is össze kellene kapcsolnia gyógyító imával, hisz sok szokásos bűn (pl. alkoholizmus) valójában betegség, elkerülése nem egyszerűen akaraterő kérdése, hanem csak gyógyulás révén lehetséges. „Menj békében, hited meggyógyított téged." Jézus újra meg újra ilyen és hasonló szavakkal bocsátja útjukra a meggyógyított betegeket. A hit lényeges tényező a gyógyításban, mind a gyógyulásért imádkozó személyben, mind a betegben. Fontos azonban tudni, milyen legyen ez a hit, mert különben, ha nem következik be gyógyulás, akár az imádkozó, akár a beteg oktalanul azzal vádolhatná önmagát, hogy hite elégtelensége miatt maradt el. Istenben kell hinnünk, nem pedig hitünk gyógyító erejében. Ha Isten hűségébe, bölcsességébe, hatalmába, jóságába, gyógyító akaratába vetjük hitünket, akkor marad hely kétely számára is: vajon tudom-e a betegség minden körülményét? Nincs-e valami tényező a beteg állapotában, amit nem értettem meg? Majdnem minden esetben legalábbis részleges sötétségben vagyunk. Következésképpen nem tudjuk biztosan, meg fog-e most gyógyulni az illető személy vagy sem. Ez nem hitünk hiányát, elégtelenségét jelenti, hanem azt, hogy emberek vagyunk, és nem ismerjük teljesen, minden részletében a valóságot. Imádkozzunk a betegért, és hagyjuk az eredményt Istenre. Bármennyire fontos is a hit, a legfontosabb mégis az, hogy a gyógyulásért imád- kozóban nagyfokú szeretet legyen. S ez érthető is: a gyógyító szolgálat képviselője Isten szeretetének hírnöke. A szeretet adja meg a gyógyuláshoz szükséges „klímát“. Ha az ima a szeretet légkörében folyik le, az történik, mint a lourdes-i zarándoklatok esetén: akár meggyógyul a beteg, akár nem, nagy belső békével távozik, s azzal a meggyőződéssel, hogy Isten megérintette és szereti őt. 87