Szolgálat 26. (1975)

Könyvszemle - Heribert Mühlen: Der Heilige Geist als Person. - Una mystica persona. (Nemeshegyi P.) - Cardinal L. J.Suenens: Une nouvelle Pentecöte? (Szabó F.)

liuma. De fel kell fedeznünk életünkben és az Egyház életében jelenlétét, el kell gördíteni az akadályokat mindenható működése elől. A változó, vajúdó Egyházban — a vajúdás új élet születésének jele! — csak akkor érkezik el az új Pünkösd, ha Isten népe meglátja az idők jeleit, ha szabad együttműködéssel kitárul a teremtő Léleknek. A zsinati atyák megváltották a teremtő Lélekbe vetett hitüket, amikor ezeket írták: „A Szentlélek újítja meg, tanítja és vezeti az Egyházat ajándékai által, és megifjítja az Evangélium erejével“ (LG 4). Suenens a bevezetőben idézi e szavakat, majd magáévá teszi Athenagorász pátriárka nyilatkozatát: „A jelen világ helyzete a születés állapota, és a születést mindig reménység kíséri. Nagy keresztény reménységgel szemléljük a jelen helyzetet, mély felelősséget érzünk azért a világért, amely a mai szülésből kél életre. És ez az Egyház órája: az egy Egyháznak keresztény tájékozódást kell nyújtania a születő új világ részére".

A könyv első fejezetei összegezik a Zsinat egyházképét, éspedig a pneumatológia szempontjából: vagyis megmutatják, hogy a Szentlélek az Egyház életelve, hogy a Lélek nemcsak a Credóban megvallott isteni Személy, hanem az Egyház karizmatikus tapasztalatának forrása, a liturgikus megújulás ihletője. A szerző óv a ma gyakran tapasztalható túlzásoktól; megmutatja, hogy harmónia, dialektikus egység van az egyház szervezeti és karizmatikus, látható (szociológiai) és misztikus dimenziója között. Pásztorok (hierarchia) és hívek együtt a Szentlélek éltető működése alatt állnak. Ez világosan kitűnik az ősegyház életéből (Apostolok Cselekedetei), a Zsinat tanításából és az utána következő megújulás elemzéséből.

A könyvben kulcshelyzetet foglal el az IV. és V. fejezet. Az előző a keresztény tapasztalatot, nevezetesen a mai ember — elsősorban a fiatalok — istenélményét vizsgálja. A mai hit személyes, kifejezett, imádságban megélt és másokkal közölt hit akar lenni, vagyis: esemény és találkozás. Persze a kereszténység a kezdet kezdetén is ez volt: nem Jézusról szóló igazság, hanem Jézus igazságának személyes megtapasztalása, találkozás egy személlyel, aki az Igazság. De a mai ember fokozottabban igényli a tapasztalatot, számára csak az igaz, ami a tapasztalat síkján igazolható. Itt Suenens megkülönbözteti a filozófusokkal az „expérientieT-t (konkrét, élő ész- revevés, ismeret) az „experimental“-t0l, vagyis a kísérletileg verifikálható természettudományos tapasztalattól. Az istenélmény természetesen az előbbi csoportba tartozik. A szerző a Szentírás alapján leírja ezt a tapasztalatot, jelzi az eltévelyedés, az illuminizmus veszélyeit, példákat hoz fel az Istennel, Krisztussal való találkozásra, az új élet megtapasztalására.

Az V. fejezet a Szentlélek szerepére összpontosítja a figyelmet. Felvázolja a katolikus karizmatikus mozgalom történetét. Suenens bíboros személyesen ismeri az északamerikai karizmatikus csoportokat, de a legjobb összefoglaló irodalmat is idézi. Majd az alapvető tapasztalatok elemzése következik: 1) Mit jelent a „Lélekben való keresztség?“ A bíboros megállapítja: bármennyire csodáljuk is a pünkösdisták hitét a Szentlélek tevékenységében, doktrinális és exegetikai szinten nem követhetjük őket abban, amit a „Lélekben való keresztségről“ és a „nyelveken való beszédről“ tanítanak. Nincs kétfajta keresztség. De, ahogy Szent Pál tanítja, a vízkeresztségben a Szentlélek szül újjá bennünket (Tit 3,5-7). Az egyetlen keresztség húsvéti és pünkösdi egyszerre. 2) A Lélek megtapasztalása és a karizmák. A mozgalomban itt a legtöbb bizonytalanság és zűrzavar. A Lélek új megtapasztalása nem új eljövetelét jelzi; a Lélek már eljött és a keresztség meg a bérmálás szentségében megkaptuk, de új belső kiáradását tapasztaljuk meg. Suenens F. A. Sullivan SJ (a Gergely Egyetem professzora) nyomán így tisztázza a kérdést: olyan vallási tapasztalatról van szó, amely bevezet valakit Isten mindenható jelenlétének és működésének döntően új megélésébe, s ez az isteni működés egy vagy több karizmatikus ajándékkal jár együtt. Másként: a Szentlélek ajándékának vagy ajándékainak aktualizálásáról, feléledéséről van szó, minthogy a lélek most mélyebben kitárul teremtő tevékenységének. Aki ezt megéli, a kiválasztottság és az új élet kegyelmét, következésképp a béke és öröm érzéseit tapasztalja. A Lélek ereje sajátos (világi, papi vagy szerzetesi) hivatása tökéletes megvalósítására ösztönzi. Küldetést kap.

6

81