Szolgálat 26. (1975)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: A Szentlélek az Atya és Fiú közösségében és az Egyházban
szárnyra akarna kapni az egész erdőség, hogy elrepüljön a magasba, a messzeségbe, amerre a szél száguld. A sokaságot egy nagy, dinamikus létegységbe olvasztó elem: ez a szél, a szent szél, az isteni Lélek. De „ruah, pneuma" nemcsak a nagy természetet mozgató szelet jelenti, hanem azt a kicsiny, de mindennél fontosabb szel lőcskét is, amely nélkül egy pillanatig el nem lehetünk: a leheletet. Amíg lélegzik az ember, él. Ha eláll a lélegzete, halott. Az utolsó sóhajjal az életadó kis szellő elrepül messzire. Vissza ahhoz, aki belelehelte a lehelet-életet Ádám orcájába. „Ha elküldöd Lelkedet, minden feléled.“ Az igazi, örök, isteni élet lehelete, amely megújítja a föld színét: ez a Szentlélek. Élő víz De nemcsak a levegő, a víz is képe a Szentléleknek. „Az élő vizek forrása“ (Jn 7,38), „az örök életre felszökellő forrás“ (Jn 4,14): ez a Szentlélek a János-evangéliumban. „Vízből és Szentlélekből" születnek meg az Isten fiai (Jn 3,5). Milyen hasznos, milyen szükséges a víz! Ahol nincs víz, ott kopár a sivatag: élőlénynek még nyoma sem látszik. De ahol kibuggyan a forrás, üde oázis zöldek A szomjúság kínoz és öl; a friss ital üdít és életre kelt. Milyen gyengécskének látszik ez az alázatosan folydogáló víz, és mégis micsoda erő lakik benne! A nagy óceánból szívja fel a nap a párákat; felhővé, esővé válva hull a víz a hegyekre, szivárog le a föld mélyébe, hogy előtörjön, mint forrás. És ennek a forrásból fakadt víznek nincs nyugta, amíg csak vissza nem tér szülőanyjához, a tengerhez. Köveket gördít, sziklákat váj, hegyeket repeszt, völgyeket ás, semmi akadály meg nem állíthatja vágya folyását. Amit csak megfog ez a víz, annak egy irányt, egy mozgást ad; legyen az faág, levél, homokszem, ember vagy csónak: ha a folyó eléri, magával ragadja, és meg nem áll, míg bele nem futnak mind együtt „a szent, nagy óceánba“. Tűz Víz a Szentlélek, de egyben tűz is. Tűznyelvek alakjában lángolt pünkösdkor Mária és a tanítványok felett. Tűz a Lélek a szívben, amit kioltani nem szabad (1 Tessz 4,19). Milyen csodálatos teremtménye az Istennek a tűz is! Milyen ereje van a legparányibb lángocskának! Ha nem vigyázunk rá, lángba borít erdőket, városokat. Semmi neki ellent nem állhat. Ha csak egy gyertyalángnyi van is belőle, megbirkózik a nagy világűrt betöltő éjszaka egész sötétségével. A világ minden homálya sem képes megsemmisíteni. A homály, amíg messze van a fénytől, hatalmasnak látszik, de mihelyt a gyertya közelébe jut, hogy rávesse magát és megfojtsa lángját, eloszlik, mintha semmi sem lenne. És valóban az is: a sötétség semmi, a sötétség halott; a fény, a láng, az van , az él. 6
