Szolgálat 26. (1975)

Eszmék és események - A nő az Egyházban (G. Kranenburg - Jánosi B.)

össze lakásán, és a közeli aggok menházába vitték, üres óráiban váratlanul fölkereste betegeit, tréfált, játszott velük, ami minden orvosságnál többet ért. Javában készült már nyugdíjazására, bár nem abban az értelemben, hogy akkor abbahagyja munkáját. „Egy orvos akkor hagyja ott a pályáját, amikor meghal. Ez nem is rossz, mert ha nem dolgoznánk, nem volna célja az életnek, és hamarosan megöregednénk." De ezt már nem érte meg: 1972. dec. 24-én autóbaleset okozta halálát. Éppen a szentestén szólította magához Urunk a földi életből, önzetlenül szolgáló életével becsületet szerzett nemzetének és a kereszténységnek a messze idegenben.

Hadrava Nándor adatai és a felsorolt levelek alapján

A NÖ AZ EGYHÁZBAN

Vajon a véletlen játékát vagy mélyebb összefüggést kell-e keresnünk abban, hogy a szentév nemcsak a kiengesztelődés, hanem egyben a nők éve is? Nem hiszem, hogy fontos — ha ugyan egyáltalán lehetséges — feleletet adni erre a kérdésre. Viszont nemcsak időszerű, de igen fontos és hasznos lehet komolyan elgondolkozni azon, hogy mi is a szerepe, mi lehetne a sajátos feladata a nőnek Isten népe körében.

A modern idők vívmányai között fontos helyet foglal el a nők egyenjogo- sultságának kiküzdése és megvalósítása. A világ minden táján, ha igen különböző intenzitással is, de foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Mi most figyelmünket különösen a nőre mint az egyház egyenrangú és képességű tagjára akarjuk fordítani. A II. vatikáni zsinat óta sokfelé és sokan — bár még távolról sem elegen — foglalkoztak a nő helyzetével az egyházban.

Ha tárgyilagosak akarunk lenni, meg kell állapítanunk, hogy a történelem folyamán a nő lehetőségei és szerepe valóban nem volt ideálisan kihasználva, és messze esett az emberi egyenrangúság és egyenlőség normájától. Helytelenül járnánk el, ha ebben egyedül az egyházat hibáztatnánk. A történelem minden korszakában az egyház és a társadalom felfogása többé-kevésbé párhuzamosan halad. Az egyház magatartását befolyásolja a változó társadalmi rendszer és kultúra, amelynek kialakulására viszont az egyháznak döntő befolyása van.

Isten elgondolását a nő és férfi viszonyáról a teremtéstörténetben ismerhetjük meg eredeti tisztaságában. Az ember Isten képmására teremtett kettős egység. Férfi és nő. Éva nem szolgálója Adómnak, hanem segítőtársa. (M. Buber ezt „ihm Gegenpart“-tal fordítja, amiben felismerhetjük a partner = társ szót.) Tehát a nő nem alárendelt, hanem „másik fél“. A bűnbeesés történetében azonban Éva az, akit tévútra lehet vezetni, aki ‘Ádámot ráveszi a rosszra. Innen ered az az általánosan elterjedt és még ma is hallható fel66