Szolgálat 26. (1975)
Az egyház szava - A kiengesztelődés (Kanadai püspökök)
Az elnyomás nemcsak a börtönökben, a menekülttáborokban, a kínzó- kamrákban dühöng. Megnyilvánul más-más fokban a kisebbségekkel való bánásmódban, az elmaradottságba szorított nemzetek sorsában, a sok-sok milliónyi éhezőben, az igazságtalanul deportált, szülőföldjükről kiűzött tömegekben. 4. A megoszlás a legbensőségesebb emberi viszonyok csomópontjaira is szétágazik. Hány tönkrement házasság! A családot sem kíméli meg, amely elsődleges helye az emberi személy kitágulásának. Mind erősebbek az összeütközések szülő és gyermek között. Az ok nemcsak az, hogy a fiatalok lázasan keresik identitásukat, sem hogy mindenáron nagyobb önállóságra vágynak. Szétrobbant a világ egységes látása, és ez megsokszorozta a nézeteltéréseket és súrlódásokat szülő és gyermek között. Hasonló okai vannak azoknak a mélyreható különbözőségeknek, amelyek gyakran fölmerülnek fiatalok és idősebbek között a legégetőbb kérdésekben: melyek az emberi lét alapértékei, mi az élet értelme, hogyan kell megoldani a jelenlegi társadalom problémáit. Ezek a feszültségek néha olyan összevisszaságot keltenek a fiatalokban, hogy egyesek teljesen irányvesztetté válnak a jövővel szemben. A felnőtteket is megfertőzi a környező világot tépő megoszlások ártalmas befolyása. Ürességet teremtenek maguk körül. Innen származik bizonytalanságérzetük, aggodalmuk, ezért találják sokszor olyan nehezen életük értelmét. Innét jön gyakran a csüggedés, sőt a kétségbeesés fenyegető kísértése is. És van, hogy engednek neki. Megdöbbentő megsejteni tehetetlenségüket, amelyet a rájuk rontó problémák láttán éreznek. 5. A keresztény közösség sem maradt ment a megoszlásoktól. A válság, amelyet átél, nem szorítkozik a különféle keresztény hitvallások elkülönülésének problémájára. A katolikusokat is mély nézeteltérések osztják meg, messze túl az egészséges és kiegyensúlyozott pluralizmus keretén. Szakadások keletkeznek köztük, s azzal fenyegetnek, hogy elveszik egységük hitelét. 6. A megoszlás, amelynek tanúi vagyunk, nem egyik pillanatról a másikra keletkezett. Követhetjük nyomait visszafelé a múltba. De napjainkban különös élességgel bontakozik ki. Ha forrásáig akarunk haladni, végül is az ember szívében találjuk magunkat. Ott szövődnek, be nem vallott önzésünk csendjében, az emberiséget szétszaggató egyenetlenségek. Senki sem tagadhatja, hogy ő is felelős részese a világunkat sanyargató sok rossznak. Ezek a megállapítások olyan helyzet elé állítanak, amely az embert létének gyökerében fenyegeti. Hogyan orvosoljuk? Ezt a kérdést kellene, hogy föltegye magának minden jóakaratú ember! Sokan úgy válaszolnak rá, hogy reményüket a tudomány, a technika haladására alapozzák. Számos ember egy-egy sajátos eszmevilágban véli megtalálni a keresett megoldást. Mit következtessünk mindebből? Tagadhatatlan, hogy az1 emberek e különféle forrásokból, hatékony eszközöket merítenek a megoszlás elleni küzde50