Szolgálat 26. (1975)
Tanulmányok - Szabó József: „A Lélek mindent kikutat, még Isten mélységeit is“ (Frédéric Ozanam)
Súlyos vesebaja miatt barátai azt javasolták: mondjon le a katedráról. De ő visszautasította ezt a gondolatot: a katonának — mondta — a csatatéren kell elesnie. Betegágyából fölkelve, minden ellenkezés ellenére elment meg- tartani élete utolsó előadását, amelyet a következő szavakkal zárt: „Semmi panaszom. Életem utolsó leheletemig az önöké, legyen is az. Ha meghalok, történjék ez az önök szolgálatában.“ Még egyszer talpra állt, végiglátogatott egy sor Szent Vince-konferenciát különböző országokban, könyvtárban dolgozott, tele volt írói tervekkel. Mikor azonban tudomásul kellett vennie, hogy állapota reménytelen, akkor mutatkozott meg igazán lelki nagysága. Amilyen szenvedélyes lendülettel szolgálta eddig tevékeny életében az Istent, ugyanolyan odaadó megnyugvással fogadta el a szenvedés és a halál istenszolgálatát. Egy panaszszava sem volt amiatt, hogy életműve töredékben marad, hogy boldog házasságából született kislányukat nem nevelheti fel. Mindennap olvasta a Bibliát, és ami vigasztalására volt, kis cédulákra jegyezte fel. Ezeket később „Betegek könyve" címen gyűjtötték össze. A könyv a következő szavakkal végződik, a Szentlélek e hűséges lovagjának méltó hattyúdalaként: „Uram, ha hívsz, jövök ... Ha életem hátralevő napjaira a betegágyhoz akarnál bilincselni, ezek a napok túlságosan rövidek lennének ahhoz, hogy köszönetét mondjak a megélt napokért. És ha ezek a legutolsó sorok, amiket leírok, legyenek akkor a te jóságod dicsőítő éneke.“ Istennek Szentlelke, te vagy az erő, hogy higgyünk — segíts a mai embernek, hogy ne váljon közömbössé Isten iránt. Te vagy az erő, hogy reméljünk — segíts, hogy ne hagyjunk fel csüggedten a jóra való törekvéssel, hanem mindig újrakezdjünk. Te vagy az erő, hogy szeressünk — szabadíts meg minket az önzéstől, adj nekünk mélységes tiszteletet a másik iránt, és ha úgy akarod, valódi gyengédséget. Te vagy az erő, hogy helyesen beszéljünk — segíts, hogy szavainkkal ne sértsük embertársunkat, Istent pedig ne hallgassuk agyon. Te vagy a kiengesztelődés Istennel — ne engedd, hogy bármi bűnben is kétségbeessünk. Te vagy Isten vigasztalása — könyörülj minden beteg, magányos, összetört, életunt emberen, a foglyokon, az idegbetegeken, az éhezőkön és a haldoklókon. Te meg akarod újítani a föld színét — erősíts meg a világon minden becsületes, békítésre törekvő emberi igyekezetei. (Anton Kner) 46
