Szolgálat 26. (1975)

Tanulmányok - J. D. Zizioulas: Az Egyház pneumatológikus dimenziója

rend egysége szentháromságé® jellegében, hiszen végső soron a Fiú is, a Lélek is az Atyára vonatkoztat mindent (1Kor 15,28).

Ha megengedjük ezt a kettős mozgást az Egyház ellentmondásos létében, az egyszerre mutat rá a kereszténység újraegyesülésének rémülete® nehézségeire és biztató lehetőségeire. Lehet talán, hogy ennek elismerése nem hoz magával a mai Egyháznak olyan értéket, amelyet közvetlenül gyakorlati kifejezésekben lehetne kiaknázni. Ennélfogva mindazt, amit itt elmondtunk, könnyen figyelmen kívül hagyhatják, mint egy elméleti építményt a sok közül. Mégis hisszük, hogy egy sereg gyakorlati dolog következik belőle, amit az Egyház ma megtehetne, meg kellene tennie a jövendő egység előkészítésére. A többit Istenre hagyhatjuk. Nem éppen a pneumatológia természetében rej- lik-e, hogy megszabadít önelégültségünktől, és egyedül Istennek tartja fönn: milyen eredményre vezet, ha engedelmeskedünk a látomásnak, amelyet a Lélek tárt elénk?

JEGYZETEK

A cikkben előforduló néhány teológiai kifejezés rövid magyarázata: anamnézis = megemlékezés, emlékezet, amely a jelenben is valóság, pl. a liturgiában az átváltozás szavai: epiklézis = (a Szentlélek) segítségül hívása, a keleti egyház felfogása szerint az Eucharisztia létrejöttének lényeges mozzanata; gnoszticizmus ='1-2. századi vallásfilozófiai irányzat, amely szerint a „felsőbbrendű“ ember különleges közvetlen ismerettel (gnózis) hatol az istenségbe; montanizmus = a kisázsiai Montanus (150 k.) mozgalma, a világ közeli végét várva prófétáltak és igen szigorú erkölcsi irányzatot képviseltek; konciliaritás = a szinodális elvnek, vagyis a püspökök összejövetelének és tanácskozásának hangsúlyozása az egyház életében (nem azonos a konciliarizmus- sal, amely szerint az egyetemes zsinat fölötte áll a pápának); pneumatológia (a görög „pneuma“: szellem, lehelet szóból) a hittudománynak a Szentlélekkel foglalkozó része.

1 Vö. G. FLOROVSKY, „Christ and His Church. Suggestions and Comments“ in:

1054-1957. L’Eglise et les Eglises, II. 1954, p. 164. 1 2 L. G. KRETSCHMAR, „La Doctrine

de Saint-Esprit du Nouveau Testament a Nicée“ in: Verbum Caro (1968) 5-55. 3 Főleg

az ontológiai és kozmológiai természetűekre, amelyek a görög gondolkodást foglalkoztatták. Vö. uo. p. 15ff. 4 így Origenész, De Princ. I. 3,5-7; I, praef. 4; In Joh. II, 10. Az apologétákról vö. G. KRETSCHMAR i. m. p. 18ff. 5 6 Ireneusz, Haer. IV, Praef. 4.

6 Eusebius, Hist. Eccl. V, 1-5. 7 Ez a fő érve a „Tropici" ellen Serapionnak írt levelében. 8 így V. LOSSKY, Essai sur la Théologie mystique de I’Eglise d'Orient, 1944; „Du troisiéme attribut de I'Eglise" in: Dieu Vivant, no. 10(1948) 79-89; N. NISSIOTIS, „Pneumatologie ortodoxé“ in: Le Saint-Esprit (ed. Faculté de Théologie de I’ Université de Génévé), 1963, pp. 85-106. E nézetek reakcióját I. Y. CONGAR, „Pneumatologie

ou .Christotomisme' dans la tradition latiné?“ in: Ecclesia a Spiritu Sancto edocta (Mélanges G. Philips) 1970, pp. 41-63. 9 Pl. V. LOSSKY i. m.p. 153f; továbbá P. EVDOKIMOV, L'Esprit Saint dans la tradition orthodoxe, 1969, p. 89f. 10 * Pl. Athanasius, Ad

Serap. 1,20; Basilius, De Spir. s. 19,49; Alex. Cyrill, In Joh. 10. Vö. Y. CONGAR i. m.

p. 45. " Az összes görög atya közül Basilius él a legterjedelmesebben ezzel az eszmével. Meg kell jegyeznünk, hogy főként a latin atyák fejlesztették ki a „kommúnió" témáját a pneumatológiával kapcsolatban, és így döntően hozzájárultak az osztatlan régi hagyományhoz. 12 „Korporativ személyiség“ a mai szociológia és teológia egyik kedvelt kifejezése: a személy egy testületet, közösséget képvisel, annak nevében jár el, cselekvése visszahat rá, pl. Krisztus és az emberiség. (Ford.) 13 Vö. e pontban K. RAHNER véleményét in: K. Rahner - J. Ratzinger, Episkopat und Primat, 1962, pp.

30