Szolgálat 26. (1975)

Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: Változó és maradandó értékek a kereszténységben

Kétségtelen, hogy sokak számára ez a válasz nem lesz elegendő. És nem is alaptalanul. A mai ember a lélektan jelenlegi eredményei tudatában, a történelem és talán saját tapasztalatainak birtokában bizonyos kétkedéssel fogadja ezt a választ. Mert hogyan különböztessük meg saját kicsinyes elképzeléseinket és elfojtott vágyainkat a Lélek hangjától? Mi megfogható, szar bályokba rögzített, biztos garanciát kívánunk arra vonatkozóan is, hogy mikor szól belőlünk a Lélek. A Lélek azonban, mint a szél, ott fúj, ahol akar (vö. Jn 3,8). Működését nem lehet szabályokba rögzíteni, munkáját nem lehet statisztikus felmérésekkel elemezni. Éppen ezért sokan kétkedésükben pasz- szívan az egyházi vezetők rendelkezéseire hagyják a keresztény közösség reformjának kérdését. Pedig az újszövetségben a Lélek kiáradásának éppen az a sajátos jellege, hogy nem szűkül le egyes kiválasztott egyénekre, prófétákra, papokra, a nép vezetőire. (Vö. Csel 2,16kk, ahol Péter apostol kifejezetten mondja: „Ez az, amiről Jóéi próféta szólt: Az utolsó napokban, úgymond az Úr, kiárasztom lel kémét minden emberre.“) Ahogy az első pünkösdkor a Lélek leszállt a tanítványok kis közösségének minden tagjára, úgy a Lélek munkálkodik mindegyikünkben, ha készek vagyunk őt befogadni és irányítását követni. Mindannyiunknak ki kell vennünk részünket a keresztény közösség m eg új ításá na k fel adatáb ól.

Ugyanakkor azonban a Lélek szuverén működése nem jelent anarchiát. „Isten ugyanis nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek az Istene“ — mondja Szent Pál a Lélek adományainak felhasználásával kapcsolatban (iKor 14,33), és arra int, hogy „minden illő módon és rendben menjen végbe“ (14,40). Két fontos mozzanatot foglal ez magában: alkalmazkodást a közösségben és engedelmességet a tanítóhivatal iránt. Az elsőnek a lényegét ugyancsak Pál így foglalja össze: „Legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást" (Róm 12,10). A másodikon nem betűrágó kicsinyességet kell érteni, hanem a szellem és a szándék megegyezését.

A Szentlélek megnyilvánulásának feltételei

A Szentlélek megnyilvánulásai bennünk Istennek szabad ajándékai a szónak két különféle értelmében: nem érdemelhetjük ki őket, és nem részesülhetünk bennük másképp, csak szabadon. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ellenállhatunk a Lélek ösztönzéseinek. Bűneink, gyengeségeink, kishitűségünk, önző érdekeink mind akadályozzák a Szentlélek megnyilvánulását. Megkeményíthetjük szívünket, mint ahogy a zsidó nép vezetői Krisztussal szemben. „Ti keménynyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek! Mindig ellenálltatok a Szentléleknek, ti is, akárcsak atyáitok!“ (Csel 7,31) Ha meggondoljuk, hogy a zsidó nép vezetői vallási örökségük és hagyományaik megőrzése miatt vetették el Krisztust, megérthetjük, milyen tág tere van az emberi elme szűklátókörűségének és az emberi akarat eltévelyedésének. Mennyire másként viselkedett Péter a joppei látomás után, amikor a Lélek ösztönzésére (vö. Csel 10,19) valami olyat kellett tennie, ami vallási hagyományaival el18