Szolgálat 26. (1975)

Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: Változó és maradandó értékek a kereszténységben

b) Számolni kell azzal, hogy az ember nem pusztán értelmi lény. A lélektan törvényei szerint egyes élmények olyan nagy befolyást gyakorolhatnak életére, hogy bizonyos területeken szinte egész életére meghatározzák magatartását. Ilyenkor az ellenkezőjéről meggyőzni nagyon nehéz, esetleg teljesen lehetetlen. Például ha valakinek gyermekkorában mély vallási élményei fűződtek a latin miséhez, valószínű, hogy azt előnyben fogja részesíteni még akkor is, ha értelmi érvekkel belátja a nép nyelvén tartott mise szükségességét.

c) Még a legalapvetőbb hitigazságok megfogalmazása is magán hordja az emberi nyelv és kifejezés korlátáit, az emberi megismerés részleges jellegét, függését a kor gondolatformáitól és értelmi kategóriáitól. A kinyilatkoztatás legmélyebb igazságait is csak a világról és önmagáról alkotott ismeretei valóságmezejében képes az ember felfogni, és ez a összefüggés a történelmi korok szerint állandóan változik. Minden keresztény igazságnak megvan a történelmi dimenziója, (Vö. G. Vass, On the Historical Structure of Christian Truth Ml. Heythrop Journal, vol. IX. no. 3 & 2 [April & July 1968]) A keresztény igazságok történelmi ságének tényét az sem változtatja meg* hogy mi katolikusok őszintén hiszünk egy csalatkozhatatlan Egyházi Hivatalban. Hiszen e hivatal funkciója az I. vatikáni zsinat meghatározása szerint szintén bizonyos történelmi feltételekhez van kötve.

A „változó“ és „maradandó“ értékek dialektikája

De ha minden igazság kifejezése magán viseli a történelmi korlátokat, lehet-e egyáltalán örök igazságokról, idő felett álló értékekről beszélni? Ha e kérdésre igennel válaszolunk, akkor úgy tűnik, hogy az emberi tudás részlegességét, az igazság történél miségét tagadjuk meg; ha viszont egyszerű nemmel, akkor a bölcseleti relativizmus tévedésébe esünk. Véleményünk szerint a dilemma megoldása az „örök“ és a „történelmi“, az „idő felett álló" és az „időhöz kötött“, az „abszolút“ és „relatív“ bizonyos dialektikájában található meg. Mivel az ember időhöz kötött és időben fejlődő történelmi lény, Istentől kapott örök hivatással, végső soron életében a változó és maradandó értékeket nem állíthatja szöges ellentétbe egymással: a változó értékek még elmúlásukkal is a maradandó értékeket védik, és a maradandó értékek szólítják az embert állandó változásra. Ezért a kereszténynek újból és újból át kell elmélkednie, újból és újból ki kell fejeznie, újból és újból értelmeznie kell hitének igazságait, csak úgy lesz maradandó érték számára. Állandó reformra van szüksége, hogy ne deformálódjék. Ez így van mind a keresztény egyén, mind a keresztény közösség életében.

Egy gyermek a vallási igazságokat szükségszerűen gyermekvilágának képeivel, fogalmaival, gyermekvilágának viszonyain keresztül érti meg és magyarázza. Ez adja meg azok sajátos gyermeki jellegét és báját. De amint felnő, elhagyja hitének a gyermekvilágba tartozó kifejezésformáit, és az új, felnőtt ember világának gondolkodás- és ítéletformáival cseréli fel. A ke16