Szolgálat 26. (1975)

Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: Változó és maradandó értékek a kereszténységben

valló filozófiai irányzatok teszik. Hanem jelöljük vele mindazt, ami a kereszténység tanításában, szokásaiban és magatartásában az „igaz“, a „jó“ és „helyes“ fogalomkörébe tartozik. Természetesen a kérdés ilyen formájú feltevése már föltételezi, hogy vannak olyan értékek, amelyek időhöz kötöttek. Vagyis olyan tanítások, szokások, magatartások, amelyeket a történelem bizonyos szakaszában „igaz“, „jó“, „helyes“ szavakkal jelölhetünk, de ugyanezeket a szokásokat, magatartásokat, tanításokat a történelem egy másik szakaszában nem jelölhetjük „igaz“-nak, „jó“-nak, „helyesének. Ezeket nevezzük változó vagy múló értékeknek. Azokat az értékeket pedig, amelyek nem kötöttek a történelem bizonyos szakaszához, maradandó, idő felett álló értékeknek hívjuk. Kérdésünket tehát így is felvethetnénk: Mik az időhöz kötött és mik az idő felett álló értékek a kereszténységben?

Kísérlet a kérdés megválaszolására

Amikor kérdésünkre választ keresünk, első lépésként próbáljunk egy-egy nyilvánvaló példát felhozni a változó és a maradandó értékre. Az elsővel kapcsolatban a jeruzsálemi zsinat egyes határozatai jutnak eszünkbe. Az Apostolok Cselekedeteinek 15. fejezetéből tudjuk, hogy a zsinaton a fő vita arról szólt, meg kell-e tartami a pogányokból lett keresztényeknek a mózesi törvényeket, különösen pedig a Mózes által előírt körülmetéíkedést. „Ha nem metél kedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözölhettek" (Csel 15,1) — tanították egyes Júdeából származó keresztények. Heves vita után az apostolok és preszbiterek így határoztak: „A Szentlélek és mi magunk azt tartottuk helyesnek, hogy a következő szükséges dolgokon kívül semmi más terhet se rakjunk rátok. Tehát tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fojtott állattól és a törvénytelen házasságtól. Ha ezektől őrizkedtek, helyesen cselekedtek" (Csel 15,28-29). A törvénytelen házasságtól való tartózkodás követelményét kivéve e határozatok egyikének sincs már szerepe a mai keresztény közösség életében. Ugyanígy amikor Szent Pál arra oktat, hogy az asszonyok fedjék be a fejüket a gyülekezetben, egy nem lényeges, nem idő felett álló értékmagatartást jelöl.

Abból a tényből, hogy az első zsinat atyái kifejezetten a Szendétekre hivatkozva hoztak időleges döntéseket, két következtetést vonhatunk le. Az egyik: A Szentlélek a változó értékek terén való állásfoglalásban és irányításban is támogatja az egyházi tanítóhivatalt, tehát ezeket a döntéseit is tiszteletben kell tartanunk. A másik: minthogy ezek az állásfoglalások időhöz kötöttek, nem meglepő, hanem nagyon is természetes, hogy idővel újból és újból változáson mennek át. (Felhozhatnánk itt példának mondjuk a böjti fegyelem alakulását.) Egyesek hajlamosak megbotránkozni ezen, holott éppen akkor nem járna el az Egyház a Lélek szerint, ha változott körülmények között mereven ragaszkodnék korábbi állásfoglalásához.

Egészen más a helyzet, amikor ugyancsak Szent Pál az első korintusi levelében ezeket mondja: „Elsősorban azt hagytam rátok, arhit magam is kap14