Szolgálat 25. (1975)
Könyvszemle - Régi Magyar Költők Tára. XVII. század. (Öry M.)
Holl Béla otthon van ezen a területen. Évekkel ezelőtt Káldi bibliafordításával foglalkozott, és Pázmány Péter imádságos könyvét elemezte mintaszerűen. Most a 17.SZ. első felének egyházi énekeit mutatja be ez a kitűnő gyűjtemény. Igen sok darabjában azonban visszanyúl a 16.századra — sok protestáns ének is van benne —, sőt a magyar középkorra. Darabjai az ország különböző tájairól származnak: Hajnal Mátyás és Kopcsányi Márton Eszterházy Miklós udvarában tevékenykedik — az egyik mint lelkivezető és udvari pap, a másik mint udvari szónok —, a Gyöngyösi-toldalék — a ferences Dusi Kis Jakab gyűjtése — a török megszállás világából való, Szőlősy Benedek gazdag gyűjteményét Kisdi Benedek egri püspök adta ki Cantus Catholici címen 1651-ben. De a leggazdagabb az erdélyi kéziratos gyűjtemény, amely Petri András csíkszentkirályi iskolamestertől kapta nevét. Nemcsak a közel 400 oldalas szövegkiadvány gazdag forrástár, de a majdnem ugyanannyi oldalra terjedő jegyzetrész is. Benne Holl Béla bemutatja a szerzőket ill. gyűjtőket, és részletes eligazítást nyújt az énekek és versek keletkezéséről. Az énekeknek egymástól való függését, vagyis a familia kérdését csak „a kor egész imádságirodalmának kritikai vizsgálata után“ lehet földeríteni. Költői portréi közül a három jezsuitáé: Hajnal Mátyásé, Vásárhelyi Gergelyé és Szőlősy Benedeké a legsikerültebb (bár Hajnal „szíves könyvecskéjével" kapcsolatos fejtegetését nem tartjuk meggyőzőnek). Jól felhasználta a római rendi levéltárat és Dobronoki György még kiadatlan diáriumát. Hajnal nyolc kiadatlan levelének közlésével érdekes betekintést nyújt a század legnagyobb magyar misztikus írójának leikébe. A gyűjtemény még várja lelkiségi kommentátorát, akinek feladata lesz az énekek és versek teológiai tartalmát, liturgikus alkalmazhatóságát és magyaros jellegét kielemezni. De első betekintésre is látni, hogy a szerzők ill. gyűjtők bőven merítettek a középkor himnuszirodalmából. Aquinói Tamás eucharisztikus, Bernét máriás énekei, Damiani Péter és Karthauzi Domonkos penitenciára való intései mind erre vallanak. Feltűnően gazdag az oltáriszentségi és máriás énekek tára. Jézus szenvedésében főleg a két elmélkedő, Hajnal Mátyás és a ferences Kopcsányi Márton merül el. Az Officium Beatae Mariae Virginis-t 1643-ban fordították. A könyvből tudtam meg, hogy Pázmány imakönyvének hat bűnbánati zsoltára Nyéki Vörös Mátyás fordítása. A barokk kor újraéledő szentek iránti tisztelete a Mária Magdolna-, Szent Mihály-, Szent Ignác- stb. himnuszokban mutatkozik meg, amelyek jezsuita szerzőre vallanak. ízelítőül — mai helyesírással — a kötet egy kevésbé ismert darabját közöljük: „In Elevatione Corporis et Sanguinis Domini Nostri Jesu Christi“. A mély hit és bensőséges vágyakozás kis gyöngyszeme. Az Krisztus Jézus, Istennek fia Itt jelen vagyon ez áldozatban. Kegyes atyjának szent akaratját, Betölté az próféták írását, így hogy halálra ő magát adá, Mellyel lelkünket megszabadítá. Nem nézé nekünk bűnös voltunkat, De csak tekinté gyarlóságunkat. Általa romlék ördög országa, Megnyittaték mennyország kapuja. Ó kegyes Krisztus, engedd meg nekünk, Hogy személyedre mennyben nézhessünk. Testi szemünkkel amint itt látunk. Lelki szemünkkel, engedd, láthassunk. Töltsd be minékünk kívánságunkat, Add megkóstolnunk szent országodat. Hogy színről színre személyed lássuk, Mind itt, mind mennyben szent neved áldjuk. Az kit sok szentek régen kívántak, Sok kínok után meg is találtak. 87
