Szolgálat 25. (1975)

Eszmék és események - Az emberszív angyalai és démonai (Lelóczky Gyula)

názása, még ha ez ellentéteket hoz is felszínre a közösségben. Az egész legyen több a részek összegénél, nem pedig kevesebb.

8) A bűnbakkeresés ördöge és a toleráns angyal. Mások hibáztatása feloldja a világ összetettségét, utat enged a haragnak és polgárjoggal ruházza fel gyűlöletre való képességünket. A gyűlölködés zsivajában az angyal csendesen int: ne kíséreljünk meg gyors, könnyű válaszokat találni bonyolult kérdésekre; a személyt ne hovatartozása, hanem saját szellemi értéke alapján ítéljük meg.

9) A magánzó démon és a társadalmi felelősség angyala. „Ne ártsd bele magadat mások dolgába“ — ez a magánzó ördög jelszava. Az elkötelezettség elveszi szabadságunkat, időnket, energiánkat. — A magánzó lehet okos, józan, óvatos ember, de nem keresztény, sőt még igazi emberré sem fejlődhet ki. Mindegyikünknek tennie kell valamit embertársaiért. Aki szolgál másokat, megtalálja Jézust nemcsak másokban, de önmagában is, amennyiben teljesebb személlyé lesz. Milyen munkára hív az angyal? A válasz egyszerű: azt kell tennünk, ami személyiségünk legnagylelkűbb, legérettebb, legépítőbb része számára kívánatos. És ehhez az elkötelezéshez szenvedélyesen hűnek kell maradnunk. Olyan szilárdan és rendíthetetlenül, mint amilyen Isten hűsége. Ha igaz a modern lélektannak az a tétele, hogy a mai ember nem képes tartós elkötelezeséget vállalni, akkor ez nem előre, hanem hátrafelé tett lépés.

10) A jócselekedet ördöge és a szabadság angyala. Ez az ördög arra csábít, hogy jót tegyünk másoknak, nem nézve, akarják-e vagy sem, s ezáltal hatalmat gyakoroljunk életük felett. Szerinte kényszeríteni kell az embereket, hogy erényesek legyenek. A szabadság elfogadása ezzel szemben feltételezi a világegyetem jótékony erőinek hatalmába és erejébe vetett hitet. A min- denségben van elég jóság ahhoz, hogy másokat hősies kockáztatással szabadon élni engedjünk. Ez persze nem azonos az engedékenységgel, s ezt a nevelőnek tudnia kell.

11) A soviniszta démon és a pluralizmus angyala. A mindenségben fantasztikus, pazar változatosság uralkodik. Egy józan, mértékletes Isten csak maroknyi galaktikát teremtett volna, taián tíz-tizenötféle növényt és semmiképpen sem többet húsz-harminc fajta rovarnál. A soviniszta démon a változatosságtól való félelmünkre építi erejét. Veszélyes minden, ami más, ami nem „mi", hanem „ők“. A pluralista angyal ezzel szemben a változatosság élvezésére és értékelésére hív fel. Úgy tűnik, Isten szándéka is ez volt, amikor a világot ilyen bőséggel áldotta meg.

12) A rendszerező ördög és a gyakorlatiság angyala. Minden gondolatrendszer veszélyessé válik, ha azzal az igénnyel lép fel, hogy kimerítő magyarázatot, teljes megoldást ad. Mert a szisztéma lehet hasznos segédeszköz a valóság felderítéséhez, de nem lehet sem adekvát leírása, sem biztos receptje. Az angyalra azok a józan, gyakorlati emberek hallgatnak, akik ta67