Szolgálat 25. (1975)

Eszmék és események - Róm 3,28 vizsgálata ökumenikus módszerrel (Nemesszeghy Ervin)

3) A tragikus küzdelem résztvevői őszintén hitték, hogy ellenfelük tanítása az evangélium tisztaságát veszélyezteti, és életüket voltak készek adni meggyőződésükért. Miért nem tartották a különbséget csak felfogásbelinek, nem lényegbevágónak? Könnyű megfelelni a kérdésre, ha arra gondolunk, hogy a „jelentés“ mennyire függ a teljes személytől és cselekedeteitől. Az ellenfelek aggodalma nem csitult, mert nem látták a feleletet alapvető kérdéseikre a velük szemben állóknak az életében. Gondoljunk csak egyfelől a reformátorok lázadó szellemére és viselkedésére minden egyházi tekintély és hagyomány iránt, másfelől mindarra, ami a katolikusok részéről fertőzte meg a kor szokásait: a búcsúkkal kapcsolatos botrányokra, a kegyelem szinte fizikai felfogására, amely megengedte, hogy kereskedelmi cikknek tekintsék, az „ex opere operate" elv túlságos hangsúlyozására a szentségeknél, a gyakorlati szemipelagiamizmusra. Harmadik elvünk világánál tehát azt mondhatjuk: a m-egi gazolásról szóló kétfajta tanítás különbsége nem csupán iskolás véleménykülönbözet, hanem lényegi kérdés volt.

Végül fölvetném a kérdést: Milyen ökumenikus reményeink lehetnek a „■sola fide" vitás kérdésével kapcsolatban? Nem valószínű, hogy a protestánsok elhagyják jellegzetes tanításukat, hasonlóképpen a katolikusok sem változtatnak a tridenti zsinat dogmatikus meghatározásain. Hans Küng azonban Karl Barth meg i gazuiás-teol ógi áj áról írt korai művében helyesen állapítja meg: „A dogmák az igazságot csalhatatlanul és pontosan fejezik ki (tehát nem csupán megközelítőleg), ezért visszavonhatatlanul. Mint kifejezések azonban beletartoznak a minden emberire vonatkozó történelmi valóságba. Visszavonhatatlan, de történelmi kötöttségű hangsúllyal látják el, amely meghatározott tárgyi látásmódot tükröz. De minthogy véges állítások, és azok sohasem fejeznek ki valamit tökéletesen, sosem merítik ki a teljes igazságot. Ezért a dogmatikus formulákat nagyon is lehet csiszolni és tökéletesíteni, minthogy az Egyház nem köthető semmiféle rövidéletű filozófiai rendszerhez. Mint Szent Tamás mondta Isidorust kommentálva: ,Egy (hit) cikkely az isteni igazság megértése, amely e felé az igazság felé tart'." (Megigazulás 98. o.)

Talán paradoxnak tűnik, de ökumenikus reményünk az ember helyzetének történelmiségén alapú). Ha igaz, hogy egy állítás jelentésére tetteink is lényeges befolyással vannak, akkor remélhetjük: eljön majd egyszer az az idő, amikor megváltozott magatartásunk és tetteink következtében a vádak és viszonvádak jelentéktelenné válnak, elveszítik súlyukat. De ez csak akkor következik be, ha mindkét oldal életével igazolja, hogy nem csonkítja meg az Evangélium igazságait. Akkor majd nem választanak szét többé azok az eltérő értelmezések, amelyek ma még megosztanak.

Nemeaszeghy Ervin

62