Szolgálat 25. (1975)
Eszmék és események - Róm 3,28 vizsgálata ökumenikus módszerrel (Nemesszeghy Ervin)
ESMÉK ÉS ESEMÉNYEK RÓM 3,28 VIZSGÁLATA ÖKUMENIKUS MÓDSZERREL Ebben a kis eszmefuttatásban a „sola fide“ közismert vitás kérdését filozófiai szempontból próbálom megközelíteni. Ha ez sikerre vezet, akkor más hasonló esetekben is lehetne alkalmazni. Szent Pál a rómaiakhoz írt levélben szembeállítja egymással a hitet és a törvényt, és az ún. zsidózókra való tekintettel hangsúlyozottan kiemeli, hogy a megigazulás a Krisztusba vetett hitből, nem pedig a törvény iránti engedelmességből származik: „Hol marad tehát dicsekvésed? Szétfoszlott. Mely törvény alapján? Vajon a tettek törvénye alapján? Nem, hanem a hit törvénye szerint. Mi azt valljuk, hogy az ember a hit által válik igazzá, a törvény szerinti tettektől függetlenül“ (3,27-28). Luther 1521-es fordítása nyomán azonban a „sola fide" valóságos csatakiáltássá változott. Luthert azzal vádolták, hogy meghamisítja a Bibliát (jóllehet már előtte sokan használták a vitatott kifejezést, Origenésztől és Ágostontól Szent Tamásig és Bellarminig), és a tridenti zsinat a megigazulásról szóló 9. kánonban elítélte a „sola fide“ tanítását. Luther elismerte, hogy az „egyedül" szó hiányzik a szövegből, de azzal érvelt, hogy az értelem kívánja meg. Hogyan lehetséges, hogy ez a kifejezés tragikus megoszlás oka lett a keresztény közösségben? Nyelvfilozófiai megfontolások az alábbi következtetésekre vezetnek: 1) Egy kifejezés értelmét semmiféle meghatározás vagy elemzés nem fejezi ki tökéletesen, és ezért azt mindig az egész szöveg összefüggésében kell vizsgálnunk. 2) Minden kifejezést történelmileg bizonyos általános társadalmi- kulturális, és egyéni lélektani egyoldalúság jellemez. Ez az eszmecserében úgy jelenik meg, mint feltételezések, hiedelmek összessége, amelyek az értelmezést irányítják és előítéleteket sugallnak a szóbanforgó anyag iránt. Nem annyira az árulja el ezt, hogy valaki hogyan felel a kérdésekre, mint az, hogy mit és hogyan kérdez. 3) A dolgok jelentését nemcsak befogadjuk, hanem létre is hozzuk. A megértés folyamata az egész személyt foglalkoztatja, ezért a „jelentést“ tetteknek és a mögöttük álló személyiségnek kell támogatnia. Ha ezeket az elveket a szóbanforgó kérdésre alkalmazzuk, meglepő eredményekre jutunk. 1) A tridenti zsinat említett 9. kánonja mellett ott állnak azok a cikkelyek, amelyek elítélik a pelagianizmust, és teljes összhangban vannak a protestáns állásponttal (1,2,8). Ezek is alkotóelemei (vagy ha úgy tetszik, lényeges 60
