Szolgálat 25. (1975)
Az egyház szava - A hála gondolata az egyházatyáknál (Balás Dávid)
mint gazdag és Neked tetsző áldozat, amint ezt Te előre elkészítetted, kinyilatkoztattad és beteljesítetted, Te, a hamisság nélküli igaz Isten. Ezért és mindenért dicsérlek Téged, áldlak Téged, dicsőítlek Téged az örök égi főpap, Jézus Krisztus, a Te szeretett fiad által, aki által Neked Vele és a Szent- lélekkel együtt dicsőség most és mindörökké. Amen. III. A Diognetoszhoz címzett levélből Ha szomjazol erre a hitre, először is ismerd meg az Atyát. Isten ugyanis szerette az embereket: értük teremtette a világot, mindent alávetett nekik e földön, észt és értelmet adott nekik, csak őket ajándékozta meg azzal a képességgel, hogy felnézzenek Hozzá, a saját képére alkotta őket, hozzájuk küldte el egyszülött Fiát, nekik ígérte meg a mennyek országát, amelyet meg fog adni azoknak, akik szeretik őt. Ha mindezt megismered, gondold el, mekkora boldogság fog eltölteni! Hogyan fogod szeretni Öt, Aki már előbb így szeretett téged! Ha pedig szereted öt, utánozni fogod jóságát. IV. Szent Bernátnak „a hálátlanság bűnéről“ mondott beszédéből Boldog az a szamaritánus, aki elismerte, hogy semmije sincs, amit ne kapott volna, és ezért hálát adva visszatért az Úrhoz. Boldog az, aki a kegyelem minden egyes ajándékáért visszatér ahhoz, akiben minden kegyelem teljessége lakozik. Mert amikor hálát adunk azért, amit kaptunk, helyet teremtünk magunkban további kegyelemnek, hogy így még nagyobb ajándékokban részesülhessünk. Csak hálátlanságunk akadályozza meg azt, hogy előrehaladjunk az életszentségben. Az ajándékozó ugyanis — mivel mintegy elveszettnek tekinti azt, amit egy hálátlannak adott — óvakodni fog attól, hogy még annyival többet veszítsen, amennyit a hálátlannak adna. Boldog tehát az, aki magát mintegy idegennek tartva a legkisebb jótettekért is nagyon hálás, elismerve és megvallva, hogy meg nem érdemelt az az ajándék, amit mint idegen és ismeretlen kapott . . . Kérem ezért, testvéreim, alázzuk meg magunkat egyre inkább Isten mindenható keze alatt, és tartsuk magunkat távol különösen a hálátlanság súlyos hibájától, hogy teljes áhítatunkkal hálát adva méltókká lehessünk Isten kegyelmére, amely egyedül képes lelkünket üdvözíteni. És ne csak szóval vagy nyelvvel, hanem tettel és igazsággal fejezzük ki hálánkat, mert a mi Urunk Istenünk nem beszédet, hanem tevékeny hálaadást kíván tőlünk! Jegyzetek: 1. 1. A „Didaché" (:= tanítás) vagy teljes címe szerint „Az Úr tanítása a tizenkét apostol által a népek számára“ az Újszövetséget követő ókeresztény irodalom egyik legrégibb műve (a 2. sz. elejéről). 2. Fordításunk a görög kritikai szövegen alapul: F. X. Funk — K. Bihlmeyer — W. Schneemelcher (kiadók), Die Apostolischen Väter, Tübingen, J. C. B. Mohr 31970, pp. 5-6: a IX. és X. fejezet, kivonatosan. 58
