Szolgálat 25. (1975)

Tanulmányok - Löffler Mária: Isten adja a növekedést (Damian Deveuster, a leprások apostola)

Bátyja is velük ment volna, de az akkor kitört tífuszjárványban súlyosan megbetegedett. Megkérte öccsét, nem utazna-e helyette oda. Damian rögtön vállalkozott rá, — hiszen ez volt titkos vágya. Közvetlenül a rendi generálistól kért engedélyt, kedvesen azzal indokolva kérelmét, „hogy az útiköltség kárba ne vesszen“. Az engedélyt megkapta. Az idő sürgetett. Gyorsan elbúcsúzott Tremelóban a családjától — örökre. Édesanyjával a következő nap egy zarándokhely templomának Mária-szobra alatt mondtak egymásnak búcsút, — másképp a jó anya nem tudott volna elszakadni forrón szeretett fiától.

Damian testvér még egy félévig, a hosszú hajóúton és megérkezése után folytatta teológiai tanulmányait. 1864.május 21-én szentelték pappá. „Mily nagyok a kötelességeim! Milyen tökéletesnek kell ezentúl magatartásomban lennem! Milyen végtelen buzgónak apostoli működésemben! Imádkozzatok éjjel-nappal értem! Kérjetek meg erre másokat is!" — írta szüleinek.

Hamarosan egyedül volt új munkahelyén, a Hawai sziget Puna területén, egyedül a kanakok között. 8 hónapot töltött ezen a helyen, amikor társa. P. Clemens a sziget másik részén kidőlt a nehéz munkában. P. Damian felajánlotta neki, hogy cseréljék el munkaterületüket: az övé kisebb, a munka itt könnyebb. Az áldozat meghozta gyümölcsét. P. Clemens az új munkahelyen megállta a helyét. P. Damian robusztus alkata és jó egészsége pedig megküzdőit a nehézségekkel, és később jól összedolgoztak.

Az új missziós területen, Kohala és Hamakua körzetében 3000 ember élt 130 km hosszú területen elszórtan. A nemkatolikusok eleinte ellenségesen fogadták. P. Damian a vulkanikus szigeten 8 éven keresztül nap-nap után fáradhatatlanul gyalogolt vagy lovagolt erdős, sziklás, szakadékos terepen hívei után. Szeretettel igyekezett őket megnyerni. „Ha a papjukat szeretik, nem lesz nehéz a mi Urunkat megszeretniük, akinek ő csak szolgája" — írta. Ezt el is érte. Átlag évente sikerült egy templomot is felépítenie. Apostoli sikereiért csakis Isten kegyelmének adott hálát. „Isten adja a növekedést — olvassuk egyik levelében. — A misszionárius csak ültet és öntöz. Néha nő valami, néha nem. Egy azonban biztos: ha nem ültetnek, akkor nem is nő semmi."

Leveleiben egész itt töltött ideje alatt visszatér a kérés: szeretne egy állandó, rendszeres lelkiatyát, mert alig van alkalma gyónni. Bátyját hívta, de az teológiai tanár lett Lővenben. Végre 1869-től kezdve egy fiatalabb rend- társa segített neki, akivel nagyon jól megértették egymást.

4. 1873-ban döntő változás állt be Damian atya életében. Egy alkalommal püspöke megkérdezte a fiatalabb misszionáriusokat, elvállalnák-e, hogy egymást három hónaponként felváltva ellássák Molokai szigetén a leprások lelki gondozását. A 800 leprás közül kb. 200 katolikus volt, és csak időnként tartózkodott közöttük egy-egy pap. P. Damian jelentkezett elsőnek, sőt kész volt végleg odamenni. A püspök azonban egyelőre nem akart egy fiatal, életerős papot a szörnyű betegségnek feláldozni.

43