Szolgálat 25. (1975)
Tanulmányok - Josef Stierli: A Jézus Szíve-tisztelet dogmatikai és vallásos értékei
ségnek, amely felé a többi irányul. Mint ahogy az atyák teológiájában a kereszthalál menyegzős napként jelenik meg, éppúgy az Eucharisztia lényege szerint menyegzői szentség, a léleknek e világon megvalósuló legteljesebb részvétele Krisztus és az Egyház menyegzőjében. És mert menyegzős szentség, azért kiemelkedő értelemben a szív szentsége is. A keresztség és Eucharisztia két fő szentségében ott rejlik a hét szentség teljes bősége. A Megfeszített átvert szívéből állandóan árad a hétszeres folyam, és így beteljesedik Jézusnak az utolsó sátoros ünnepen tett ígérete. Ezzel elérünk a megváltás dogmatikus szerkezetének beteljesüléséhez: mert az Egyház a szentségek által közvetíti nekünk a kegyelmek bőségét Jézus Szívéből. A vér- és vízfolyam lényegében a kereszt minden kegyelmének folyama; állandóan áramlik, és magával sodor az örökéletbe. Egyszer majd az új Jeruzsálem folyamává változik, amelyről a Jelenések Könyve beszél, és Ezekiel próféciája a templom jobboldalán előtörő folyam képében. így az átdöfött szív a János-evangéliumban és a megölt bárány a Jelenések Könyvében az időben éppúgy, mint az örökkévalóságban az isteni élet forrása a megváltottak számára. Földi vándorútunk idején a Megfeszített szívéből isszuk az új életet. A mennyei Jeruzsálemben a feláldozott Bárány itat kimeríthetetlen forrásából. Már ezek az utalások is megsejtetik velünk, hogy a Jézus Szívé-titok dogmatikus szemlélete csakugyan a kinyilatkoztatás nagy titkainak és az üdvösség alapvető valóságainak metszőpontja. A keresztény életünket alakító minden nagy hitigazság felé ebből a Szívből tartanak a vonalak, és megint benne futnak össze. Megkülönböztettük a dogmatikus igazságok két csoportját: az Istenről és az üdvösségről szóló tanítást. De a megfeszített Krisztus szívének titka ennek a két főcsoportnak is metsző- és érintkezési pontja. Mert éppen ebben az önmagát áldozatul adó szívben tör be végleg veszett világunkba a szent- háromságos szeretet titka, és ajándékozza meg az üdvösséggel. És a megnyílt Szív kapuján át, az Úr szívével való kegyelmi életközösségben megtaláljuk az utat hazafelé a Szentháromság egy Istenhez, aki örök szeretettel von szívére. Tehát már Jézus Szíve titkának dogmatikus szemléletét is nem sejtett egyetemesség, roppant tágasság és mélység jellemzi. Ehhez járul egy további tényező: Panaszkodunk ma dogma és vallásgyakorlat végzetes távolsága és idegensége miatt. És el kell ismernünk, hogy sajnos a Jézus Szíve- ájtatosság egyes népies formáit is túlságosan kevéssé irányítja a dogma. A valóságban egyáltalán nem kellene így lennie. Mert a dogmatikai alapok valóban megvannak, és minden gyakorlati Jézus Szíve-tiszteletet megelőzően már ott a történelemben az egyházatyák gazdag Jézus Szíve-teológiája. Ezért 36
