Szolgálat 25. (1975)
Tanulmányok - Babos István: Eucharisztia = hálaadás
lanul megőrizte, és a Szentírásban felénk nyújtja, a gazdag változatok feszülő mély egységében. Most már csak arra van szükség, hogy Isten népének minden tagja éljen is vele. Mert „minden írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen, és minden jóra hajoljon“ (2Tim 3,16-17). Hisz „mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek az Isten megbízottai ként a szent emberek. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag a szívetekben fel nem ragyog“ (2Pét 2,21.19). „Hála legyen Istennek az ő kimondhatatlan ajándékáért!“ (2Kor 9,15) Babos István EUCHARISZTIA = HÁLAADÁS A liturgikus konstitúció előkészítő bizottsága első tervezetében azt ajánlotta, hogy a hívek igyekezzenek megérteni a liturgikus szövegeket és cselekményeket, remélve, hogy a megértés átformálja őket egyszerű szemlélőkből cselekvő résztvevőkké. Bea bíborosnak nem tetszett ez a szövegezés és a mögötte meghúzódó gondolat, vagyis hogy a fő cél a megértés.' Szerinte az imák és cselekmények megértése fontos, de a fő cél az, hogy ezek a MISZTÉRIUM, a közöttünk élő Krisztus megismeréséhez vezessenek a szó bibliai értelmében, ahol megismerni annyit jelent, mint megtapasztalni, ahol az ismeret és szeretet karöltve jár. Ez a kis esemény egyrészt kiemeli, milyen fontos az egyensúly az ismeret és a gyakorlat között. A túlzott szellemi érdeklődés szellemi tornává, az értelmi érdeklődés elhanyagolása babonás gyakorlattá teheti vallásos életünket. Másrészt arra is figyelmeztet a történet, hogy a téves ismeret téves gyakorlathoz és így zsákutcába vezethet. Célunk itt, hogy az Eucharisztia mint hálaadás fogalmát — ami annyira fontos helyet foglal el az Újszövetségben és az ősegyházban, és annyira vitatott kérdés volt a reformáció idején — közelebbről megvizsgáljuk, és életünkre alkalmazzuk. Egyszerű modell, sokoldalú valóság A modellépítés egyformán segédeszköze az építőmérnöknek és a teológusnak is. A mérnök helyzete könnyebb, mert lekicsinyítve hűséges mását adja az elképzelt épületnek. A teológiában nem azonosságra, hanem hasonlóságra (analógia) épül a modell. Az elvont fogalom, vallásos élmény vagy szentírási tanítás és az érzékelhető valóság között hasonlóságot fedez fel az értelem, és az előbbieket az utóbbi segítségével érthetőbbé teszi. A veszély ott van, hogy mivel az értelem egyszerűségre, érthetőségre, 12
