Szolgálat 24. (1974)
Tanulmányok - Giacomo Lercaro: A szeretet a zsinati tanítás világánál
Giacomo Lercaro bíboros A SZERETET A ZSINATI TANÍTÁS VILÁGÁNÁL „Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad . . . Isten szeretetét arról ismertük fel, hogy életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért. Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki — bár bőven van neki a világ javaiból — mégis, amikor látja testvérét, hogy szükséget szenved, elzárja előle a szívét?“ Nem az én szavaim ezek, hanem Isten szavai, Szent János tollából (Un 3,14-17). Fölösleges lenne bármit is hozzátenni. Legyen tehát Istennek ez a szava a bevezetőnk, vezérlőnk, megvi Iá gosí tónk és ösztökélőnk, mert csak az Ige, aki az igazi élet, mondhatja meg nekünk: mi a szeretet. Minthogy a Zsinat világánál tárgyalunk a szeretetről, hadd kezdem először is egy felhívással. Ez sem az enyém, hanem azé a zsinati végzésé, amelyet alapvetőnek mernék mondani. Valamennyien tudjuk, hogy a Zsinat tárgya az Egyház volt; de az egyháztant legelsősorban az isteni kinyilatkoztatásról szóló konstitúcióban kell tanulmányozni. A „Dei Verbum" konstitúció tehát az alapvető dokumentum a zsinati határozatok sorában. 1) Tanuljuk megismerni isten szívét Isten szavában Ez a konstitúció azt a felhívást intézi hozzánk, hogy olvassuk, tanulmányozzuk, szeressük Istennek a Bibliában leírt szavát. Ha szeretni akarunk, és nem akarunk a halálban maradni, hanem átmenni a halálból az életre, vagy ha hiszünk a szeretetnek — „mi hittünk a szeretetnek“, mondja Szent János —, akkor hát olvassuk a Bibliát! Térdenállva olvassuk, mert Isten szava. A Bibliát nem kíváncsiságból olvassa az ember, még csak nem is jogos tudományos kíváncsiságból, mert a Biblia a testté lett Isten Igéje, ugyanaz az örök Szó, akiben Isten él és kifejezi magát. Az ige emberi szóvá lett, és testet öltve mindenben a mi szavunkhoz hasonlóan jelent meg, magára véve nyelvtanunk, mondattanunk, szókincsünk, irodalmi műfajaink megkötöttségeit; mindenben hasonlóvá vált az emberi szóhoz — a teológusok ezt így mondják: „Humano modo loquitur Deus in Sacris Scripturis", Isten a Szentírásban emberi módon szól —, kivéve a tévedést; mindenben, kivéve a bűnt. Tehát a Bibliát úgy olvassuk, mint Isten igéjét, térdenállva, elmélkedve és imádkozva. Olvassuk a Bibliát! „Disee cor Dei in verbis Dei“, mondjuk Szent Ágostonnal: tanuld megismerni Isten szívét Isten szavában. I Hogyan ismerjük meg Isten szívét Isten szavában? Hát hogyan ismerjük meg az emberek szívét? mi a közlés eszköze ember és ember között, ha nem a szó? 10
