Szolgálat 24. (1974)

Eszmék és események - Papi jubileumok

mondotta, hogy hallotta egyszer egy öt perces beszédét, s az a magyar széppróza remekei közé tartozik), következetes minden esti szentséglátogatása kápolnájában, az egyházért elégő buzgóság ötvöződik benne.

Megtanultuk csodálni a püspököt. A népe gondját magára vállaló pásztor felelősségével élte sokszor magányos életét. (Illyés Gyula szerint itt ő a fáklya.) Papjainak ha kell, atyja, ha kell, védője, ha kell, barátja, ha kell, tanácsadója, küzdőtársa. Keménykezű főpap, de nagylelkűen megbocsátó atya. És a zsinat után megtanultuk csodálni azt is, hogyan lett a kemény kézzel kormányzó főpásztorból szolgáló püspök, minden papja gondját jósággal, megértőén magára vevő atya.

Bérmakörútjain láttunk fiatalokat és öregeket, egyszerű és tanult embereket, katolikusokat és nem katolikusokat sírni az örömtől, hogy láthatták. Láttuk az anyákat, amint feléje tartják gyermekeiket, és ő jóságos mosollyal megáldotta őket. Nyomában szinte foghatóvá vált a Lélek-járás. Túl a hetvenen végigjárta mintegy félmillió hívőt számláló hatalmas egyházmegyéjét. Mindenütt kitörő lelkesedéssel fogadták. Kedves volt, mikor kérték, hogy tíz, húsz év múlva is jöjjön újra. Mosolyogva mondogatta: a Gondviselésnek ne szabjunk határt.

Július 6-án Körösbányán, az erdélyi ferences lelkiség egyik csendes központjában mondta el aranymiséjét, öt kurzustársa koncelebrált. Együtt végezték hetes lelkigyakorlatukat is. Az aranymise minden külső ünnepség nélkül folyt le, csak belső, lelki számvetés és hálaadás volt. Az egyházmegye papjai imacsokrokkal, szentmisékkel, sok apró megemlékezéssel kedveskedtek püspök atyjuknak.

Imádkozzunk érte. Népének még szüksége van rá. Ha az Isten nagyon kegyes lesz hozzánk, talán még élteti köztünk. Mert jó tudni az apró domboknak, hogy nagy hegy árnyékában húzódnak meg. Jó tudni, hogy kis és nagy bajainkat van aki érző szívvel meghallgatja. Jó tudni, hogy gondjainkat értő kézzel van aki kibogozza. Jó tudni, hogy van egy pásztor, akire nyugodtan rábízhatjuk magunkat.

S ha van kérés, amely nagyon őszintén, nagyon lélekből fakadón száll az Úr felé, akkor a mienk az: „Jó atyánkért esdeklünk, tartsd meg Isten őt nekünk!“

P.

PAPI JUBILEUMOK

Vasmisék

Klivényi Lajos prépost, ny. plébános jún. 30-án ünnepelte Battonyán pap- pászentelésének 65. évfordulóját. Udvardy József püspök volt kézvezetője és szónoka. Egykori káplánjai és a környék papjai szeretettel vették körül a még mindig jó erőben lévő jubilánst. Az általa szinte székesegyházi méretben kibővített templomot szépen megtöltötték a hívek, akiknek több mint két évtizede volt lelkipásztora.

90