Szolgálat 24. (1974)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
tésbe, és most mi 5 nővérre! itt dolgozunk Mirpurkhasban, a Kis Szent Teréz kórházban. (Pakisztánban összesen 11 nővérünk van.) Igen jő meleg hely, 115-120 °F-re fölmegy a hőmérő, de inkább ebben az életben legyen melegem, és a másvilágon az Égben kapjak air conditioned (hőmérsékletszabályozóval ellátott) helyet. Itt nincsen air condition, csak az operációs teremben. Nagyon szeretem a hindi népet, igen víg és humoros nép. A szegénység bizony itt is nagy, de van elég sok jómódú ember is. Kis klinikánkat 80-100 ember látogatja naponta, és igen szép kis patikám van, sok minden jó gyógyszerrel — de egy kis tokaji vagy barackpálinka jó lenne a raktárba! Látja kedves jó Atya, ilyen misszionárius nővér vagyok én. Még ha 40 éve is hagytam el a szép mecsekalji kis Pécs városkámat, a jó magyar italok és ételek sokszor járnak az ember eszében — de időnk nincsen honvágyra, mert sok a munkánk hála Isten! Voltam Amerikában 3 hónapig, és bizony sokszor eszembe jutottak ott az én szegény betegeim itt Mirpurkhasban. Igen örültem, hogy újra visszajöhettem hozzájuk. Igen szeretem a magyar lelkiolvasmányokat, és ha van egy Mécs László, vagy Sík Sándor verseskötete valakinek, igen hálás lennék. Gyerekruhák is jól jönnének, de csak apránként lehet küldeni, mert máskülönben igen magas vámot kell fizetni. De a legnagyobb szükségünk van az imára, hogy ne veszítsük el az igazi krisztusi szellemet, hogy mindenkivel mindenütt jót tegyünk: ez az egyetlen prédikáció, amit mi végzünk. Kis Terézke sokat segít, és így igen boldog vagyok, hogy itt dolgozhatok az ő kis kórházában. Nagyon hálás vagyok a szép magyar elmélkedési könyvért, amiben mindig olyan kitűnő cikkek vannak; mikor a hőség 115-118 fok, csak magyarul tudok gondolkodni és imádkozni. Mária Bernadette St.Theresa’s Hospital Pharmacy Mirpurkhas Sind-Pakistan + Itt vagyok Indiában 46. éve, jelenleg Pakisztánban, a mohamedánok szent földjén, amint ők mondják (Pák = szent, istan = föld). Itt is, mint más országokban, sok a változás. A mozlim kormány intézkedései következtében sokan kivándorolnak. Missziós munkánk igen megnehezült. Egy vigasztalásunk van, hogy többször mihoz- zánk hozzák a nem kell kis lelkeket (sic!), és így a bölcsődéből egy kis lélek sem megy el útlevél nélkül az örök hazába. Akik pedig életben maradnak és teljesen árvák, azokat iparkodunk egy jó katolikus családhoz adni örökbe. Azt mondhatjuk, hogy itt vagyunk ezen háládatlan népek között jó példát adni, és a szeretetet gyakorolni. De igen nehezen értik meg, mert már az iskolásokat harcias szellemben tanítják. Ha nem az Úr Jézus szeretetéért és a katolikus Egyházért dolgoznánk, nem volna érdemes itt lenni még egy félóráig sem. De ez a remény éltet, hogy az Úr Jézus tud, lát mindent, és Ö fog megjutalmazni minden cselekedetért. Mária Györgyike f.m.m. St. Catherine Convent Ravalpindi, Pakistan + Új beosztásom ranchi anyaházunkban van, de néha Jampanit is meglátogatom a pénzügyek és a tervek végett. Ranchiban a jelöltekkel foglalkozom, összesen 34-en vannak. Keralából, Mangalorból is néhányan, de legtöbben helyi, bennszülött törzsből származók. A vallásos képzés mellett tanfolyamokat kapnak nemcsak a jezsuitáktól, de még hindu vallású tanároktól is. Ez mind előkészület az apostol kodásra. A Kármelba vonult Odile testvérünkkel néha találkozunk. Mióta ő náluk van, a Kármel és az orsolyiták mintha egy családdá váltak volna. A 64 éves kármelita újonc sokszor elkíséri rendtársait, amikor orvosi kezelésre van szükségük. Akkor mindig abba a kórházba jönnek, ahol ő volt a vezető, „matron“. Ilyenkor mintha sohasem lett volna máshol. Tervez, irányít, tanácsokat ad az utódjának, és a kármeliták jót nevetnek rajta — de talán az üdvözítő is kedvesen ízlelheti a vendégséget a két 87
