Szolgálat 24. (1974)

Eszmék és események - Teréz anya Ausztriában (R.)

példaképünk, aki még közöttünk időzik.“) Utána a vendégek szétoszlanak, de Teréz anya még imába mélyedve térdel a kápolnában. Este és másnap délelőtt egyénileg folynak tovább a megbeszélések. Teréz anya ott van a reggel hat órai konventmisén. (Szent Bertalannak, India apos­tolának az ünnepét üljük.) Az egyszerű ebédet néhány munkatárssal és csa­ládjukkal egy hosszú asztalnál fogyasztja. Valaki azt a kérdést veti föl: mit mondana olyan házaspároknak, akik nem akarnak gyereket vállalni. „Akkor miért házasodtak össze?“ — feleli habozás nélkül. Ebéd után az üdülővendégek gyűlnek össze, hogy ők is hallják Teréz anyát. Azután elérkezik az a negyedóra, amely a Szolgálat szerkesztőjének van ki­jelölve. Átadjuk neki a róla szóló könyv magyar fordításának egy példányát, egy kis válogatást a könyvre érkezett visszhangokból, meg egy rövid tájé­koztatót, amit ezzel a megjegyzéssel vesz át: „Hogy a nővérek imádkozni tudjanak magukért. Imádkozzunk egymásért!“ Majd kérdéseket teszünk fel: — Hogyan tudnak a nővérek olyan derűsek maradni, mikor annyi nyomort és szenvedést látnak maguk körül? — Az a feladatunk, hogy örömet vigyünk az embereknek. Kitől kapják meg, ha nem tőlünk? „Az Úr öröme a mi erősségünk." — Hogyan tudják megőrizni Istenbe merültségüket, hiszen reggeltől estig az utcán vagy az otthonokban dolgoznak, emberekkel foglalkoznak? — Igyekszünk „elimádkozni“ a munkát. (We try to pray the work.) Ima és munka persze nem azonos. De Jézus azt mondta: Amit egynek a leg­kisebbek közül ... És ő nem csalhat meg. Tehát mi huszonnégy óra hosszat Jézust érintjük meg. Reggel a Szentostyában, napközben a szegényekben. — Mit üzen a magyar papoknak? — A magyar papok legyenek igazán papok. És búcsúzóul még egyszer a lelkünkre köti: „Mosolyogjanak Istenre!“ R. Teréz anya levele a munkatársaknak körútja után (1974.okt.4) Kedves Munkatársaim! Tele a szívem hálával Isten és mindannyiotok iránt, amikor ezt a levelet írom. Isten szeressen benneteket, viszonzásul a nekem adott sok szeretetért. Nem tudok mást tenni cserébe, mint hogy még buzgóbban imádkozom érte­tek, és még nagyobb szeretettel szeretlek benneteket. Mint ahogy elhatároztuk, legyen mindegyikünk Isten igazi gyermeke, Isten szeretetének hordozója. Úgy szeressünk másokat, ahogy Isten szeretett mind­egyikünket, hiszen Jézus azt mondja: szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. ' * A fiatal Egyház sok kereszténye vértanúságot szenvedett, mert szeretet- cselekedeteikről felismerték, hogy keresztények. 6 81

Next

/
Thumbnails
Contents