Szolgálat 24. (1974)

Az egyház szava - Püspöki szinodus 1974 (Szabó Ferenc)

Krisztus evangéliumának teljes és tévedésmentes magyarázata — csak a hierarchikus katolikus egyházban található meg, vagyis közösségben Péter utódjával, a legfőbb pásztorral, aki a püspökök és a hívek egységének állandó és látható alapelve. Ez az egyház az egész emberi nem egységének szentsége, vagyis látható jele és eszköze (LG 1). 6) Helyesen arra a következtetésre jutottak, hogy a helyi egyházak közösen felelősek az evangelizáló küldetésért, közösségben az egyetemes egyházzal, minthogy az egész egyház misszióban van, missziós. 7) Fényt derítettek a Szentiéleknek az evangeli- zálásban betöltött szerepére: Ó „az egyház Lelke“, Ö árasztja szét a kegyelmet és a szeretetet a hívők, különösen is az apostolok szívébe.

Ezen alapelvek tisztázásán kívül a szinodus más pozitív eredményeket is felmutat. A pápa szerint az a tény, hogy a záródokumentum körül nehézségek támadtak, nem von le semmit a szinodus sikeréből, — a rengeteg gazdagságot igen nehéz egyetlen dokumentumba összesűríteni. Mindenesetre világossá vált, hogy javítani kell a munkamódszeren; a főtitkári tanács az elhangzott bírálatok és javaslatok alapján ezt meg fogja tenni. Nagy pozitívumnak könyveli el a pápa azt az eseményt, hogy a világ főpásztorai, mint az apostolok a cenákulumban, Péter és Mária köré összegyűlve hallgatták a Szentlélek hangját és sugallatait; hogy valamennyien az egyház legelső feladatának tekintik az örömhír hirdetését, mégpedig a modern világ igényeinek megfelelő módon, a modern eszközök felhasználásával. Jobban ráébredtek arra, hogy az ima, a szemlélődés, a belső élet elmélyítése, a szegénység, önmegtagadás és az igazi szeretet szellemének teljesebb birtoklása az evan- gelizálás megújításának elsőrendű feltétele.

De a pápa beszédének további részében rámutatott arra is, hogy bizonyos felmerült kérdéseket tisztázni, árnyalni kell, még jobban el kell mélyíteni. Ilyenek: a részegyházak kapcsolata az apostoli Székkel. Helyes az, hogy a részegyházak nagyobb felelősséget akarnak vállalni az evangelizálás területén; de ez ne ártson a többi egyházzal való közösségnek és a Péter utódával való egységnek. — Szükséges, hogy a hit kifejezésében jobban alkalmazkodjanak a faji, társadalmi és kulturális sajátságokhoz; de veszélyes lenne, ha kontinensek és kultúrák szerint különböző teológiákról beszélnénk. A hit tartalma vagy katolikus, vagy teljesen eltűnik. Őrködni kell az egyetlen üzenet igazságán, jóllehet különböző módon fejezzük ki. — Helyesen kidomborították az emberi felszabadítás fontosságát. Ez a testvéri szeretet követelménye. De az üdvösség teljességét nem lehet összetéveszteni a részleges felszabadítással; az örömhírnek meg kell őriznie eredetiségét, amely nem más, mint megszabadulás a bűntől és a haláltól, részesedés az isteni életben. Nem szabad tehát túlságosan egyoldalúan hangsúlyozni az ember evilági felszabadítását, a társadalmi haladást stb. az evangelizálás lényegének kárára. — Reményt keltő a kis közösségek kibontakozása, amiben az atyák a Szentlélek működését látják. De ez a reménység csalfa lenne, ha ezeknek a közösségeknek egyházi élete elszakadna a törvényes egyházi tekintélytől és az

69