Szolgálat 24. (1974)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Mi a szeretet?
sok mosolyát. Mert soha előnyt nem keres magának, rá pazarolhatja életét, mindenét azokra, akik semmi hasznot nem hajtanak neki. Mert szívében ott ég az irgalom Atyjának végtelen szeretete, aranyfénybe van mártva szemében minden teremtmény. A mezei virágok, amelyeket az Atya öltöztet csodálatos díszbe; a verebek, amelyeket az Atya gondja táplál; a csendes eső, amellyel az Atya itatja a szomjas szántóföldeket; a vidám napsugár, amellyel az Atya csókolgatja a réteket; a Göncölszekér, amelyet az Atya hajt fel minden éjjel az égre; a vetés, amelyet az Atya érlel szászoros terméssé; az ici-pici mustármag, amelyet az Atya növeszt terebélyes fává, hogy ott rakja fészkét ágai között a sárgarigó meg a fülemüle. Az egész teremtett világon át árad a mindent élesztő, mozgató, átölelő isteni szeretet. „Te mindenható vagy; azért irgalmazol mindennek. Te szeretsz mindent, ami csak létezik. Semmit sem vetsz meg, mit kezed alkotott. Hiszen ha gyűlöltél volna valamit, soha meg nem teremtetted volna. Hogyan is létezhetnék valami, ha te nem akarnád? Hogyan maradhatna a létben valami, amit te nem hívtál? Te mindennek irgalmazol, mert minden a tiéd: Uram, te az élet barátja!“ A Bölcsesség Könyvének (11,22-27) e szavait Jézus is mondhatta volna. Nem kellett Jézusnak tudós okoskodás, hogy a legkisebb dologban is megérezze az Istent: az Isten ott van mindenben, és minden Őbenne létezik; magába zárja a végtelen Istent a parányi virágpor, és fel nem méri őt az egész világmindenség. És ez az Isten szeretet. Simone Weil írta egyszer: „Kilépünk a világból, mint kiscsirke a tojásból, és odaszállunk az Isten mellé. Ömellőle, vele együtt nézünk le a világra. Akkor tudjuk szeretni.“ Nincs ennél nagyobb igazság. Jézus így nézte, így szerette a világot. És a világon az embereket, minden embert, kivétel nélkül. Mert ismerte az Isten szívét. Tudta, hogy „hajunknak egy ősz, hulló szála — följegyzett bú nála“. Tudta, hogy az „uraknak Ura“ „ős szerelem" (Ady); és szeretett az Isten szívével. Ha valaki nem képes kiröpülni a világból, az Isten mellé telepedni, az ő szemével nézni és az ő szívével szeretni a világot, akkor köröket kezd rajzol- gatni maga köré, és beosztogatja az embereket: aki beleesik a körbe, az felebarát; aki nem, ahhoz vagy nincs közöm, vagy ellenség. Felebarát a csar Iád; felebarát a baráti kör; felebarát az érdektárs; felebarát, aki szimpatikus; felebarát a tisztességes ember; felebarát, aki osztja politikai nézeteimet; felebarát, akin uralkodni tudok jótéteményeimmel, stb. Addig, amíg én maradok a központ és magam köré húzom a köröket, nem ismerem az igazi szereteted nem ismerem az Istent. Az igazi szeretetnek korlátja, határa nincs. Mert az Atyaisten mellől nézi a világot, és az Isten szeretete határtalan. Jézus szeretete ilyen. Az akkori jámborok megvetették a törvénytudatlan egyszerű népet: Jézus velük, értük él, tiszteli, áldja, szereti őket. A rabbik 6
