Szolgálat 24. (1974)

Az egyház szava - Püspöki szinodus 1974 (Szabó Ferenc)

Okt. 8-án Wojtyla bíboros megtartotta bevezető előadását a szinodusi téma második, teológiai részéhez. Ez a bevezető a munkadokumentumban felmerülő teológiai kérdéseket így csoportosította: Krisztus parancsa — A Szentlélek működése — A hit bizonyossága — Közösségben az Egyházzal — A világról alkotott felfogás — Megtérés és felszabadulás (örök üdvösség és emberi fejlődés). — Érdekes, hogy az atyák felszólalása általában nem az ő előadásához kapcsolódott, hanem magához a munkadokumentumhoz. Csakhamar világossá vált a szinodus legfőbb hiányossága: hogy egyrészt a munkadokumentum teológiai része csak általánosságokat hangoztat, tehát nem fogalmazza meg élesen az elméleti kérdéseket, másrészt magán a szinodusan is hiányoztak a szakteológusok. Négy hetes kemény munka közben lehetetlen tisztázni olyan kérdéseket, amelyekről — legalábbis egyesekről — évszázadok óta folyik a vita. (Pl.: hogyan értelmezzük az „Extra ecclesiam nulla salus“ elvet? Vagy pontosabban: A nemkeresztény vallások jóhiszemű hívei ill. az ún. „anonim keresztények“ üdvözülhetnek-e és hogyan, amikor nem ismerik Krisztust és nem tartoznak a látható egyházhoz? Világos, hogy ez a teológiai kérdés szorosan összefügg az evangelizálás gyakorlatával. Msgr. Etchegaray szerint a megoldás útja az, ha elmélyítik az egyháznak mint az üdvösség egyetemes szentségének teológiáját. Ez lehetővé teszi, hogy az egyház mindenütt és minden időben összekapcsolja az elvi meggyőződés szilárdságát és a történelmi helyzetekhez való alkalmazkodást.)

Itt említjük meg, hogy okt. 14-én felszólalt Dr. Ijjas József kalocsai érsek, a magyar püspöki kar elnöke is. Felszólalásának teljes szövegét közli az Új Ember okt. 20-i száma.

A második rész vitáinál egyre érezhetőbbé váltak a szinodus előkészítésének hiányosságai és a munkamódszer gyengéi. Először is nem volt szerencsés az, hogy a témát kettéválasztották gyakorlati és elméleti részre. De ha már ezt tették, ki kellett volna választani néhány sürgető teológiai problémát, és azt tárgyalni meg alaposabban. A nyelvi csoportok egy része ugyan két-három kérdéskörre összpontosította figyelmét, de az idő nagyon rövid volt ahhoz, hogy tisztázzák a problémákat. Egyes csoportok a II. Vatikáni Zsinat tanítására hivatkoztak, mások a Nemzetközi Teológiai Bizottság feladatául jelölték meg egyes kérdések kidolgozását. A második rész munkaülésein és a csoportokban is sokat ismételték a már felvetett kérdéseket, ill. újra csak a sajátos helyzetek felvázolásánál időztek el, de teológiai elmélyítésben nem igen haladtak előre. Kivétel a francia B) csoport, amely a részegyházak ill. helyi egyházak és a spanyol A) csoport, amely az evangelizálás és az emberi fejlődés-felszabadítás kapcsolatának kérdését mélyítette el, főleg Latin- Amerika helyzetére való tekintettel. Foglalkoztak még a következő kérdéskörökkel: A Szentlélek és az emberi együttműködés; az evangélium hirdetésének kísérő jelei; az egyház mint az üdvösség egyetemes szentsége; az egész egyház evangelizáló küldetése.

66