Szolgálat 24. (1974)
Az egyház szava - A misestipendiumok teológiája (Nagy Ferenc)
Szentíráson. Vagy úgy, mint tizenkét kört: bármelyikbe lép is be a lélek, nagy erdőséget talál, üdítően szép fákat és bőséges gyümölcsöt. A MISESTIPENDIUMOK TEOLÓGIÁJA VI. Pál pápa űrnapján, június 13-án írta alá „Firma in traditione" kezdetű motu proprióját, amellyel szabályozza a misestipendiumok kérdésének néhány pontját. A pápai irat két részből áll: első fele doktrinális és történelmi bevezetést tartalmaz, második fele pedig három pontban összefoglalja a rendelkezéseket. Ez utóbbiakkal most nem foglalkozunk. „Az Egyház jól megalapozott hagyománya szerint — kezdi a pápai levél — a hívek, vallásos és egyházias érzéstől vezetve, valamiképpen önmaguk feláldozását adják hozzá az eucharisztikus áldozathoz, hogy annál tevékenyebben vegyenek részt benne. Ezzel a maguk részéről hozzájárulnak az Egyház szükségleteihez, különösképpen az Egyház szolgáinak fenntartásához. Az Úr szavainak szellemében történik ez: .Méltó a munkás a maga bérére'; ezeket a szavakat Szent Pál is idézi Timoteushoz intézett első levelében és a Korintusiakhoz írt első levelében. Ezzel a szokással a hívek bensőségesebben egyesülnek az önmagát áldozatul felajánló Krisztussal, és így bőségesebb gyümölcsökben lesz részük. Éppen ezért ezt a szokást az Egyház nemcsak jóváhagyta, hanem elő is mozdította; úgy tekinti, mint annak a kapcsolatnak egy jelét, amely a megkeresztelt embert Krisztushoz fűzi, és a hivőt a paphoz, aki éppen a hivő javára végzi szolgálatát. Az Egyház azzal a céllal, hogy ez az érzület mindig feddhetetlen maradjon, és minden lehetséges elferdü- léstől mentes legyen, az évszázadok folyamán megfelelő normákat állapított meg; ezek azt célozzák, hogy az a kultusz, amellyel a hívek bőkezűen adózni akarnak Istennek, ténylegesen a legteljesebb szabálytartással és nagylelkűséggel történjék. Mivel pedig a korok és a társadalom sajátos körülményei miatt olykor erkölcsileg lehetetlenné és éppen ezért kevésbé méltányossá válik, hogy a kért és elvállalt kötelezettségeknek teljes mértékben eleget tegyenek, az Egyház ilyen esetekben szükségképpen arra kényszerül, hogy megfelelően felüvizsgálja magukat a kötelezettségeket; egyben pedig arra is törekszik, hogy ebben a kérdésben önmagával szemben következetes maradjon, és az adományozóknak tett ígéretet megtartsa.“ A teológusok és még inkább a kánonjogászok évszázadok óta foglalkoztak a miséért adott alamizsna és a belőle háramló kötelezettség teológiai megalapozásával; tanításuk az adományozó és a pap közötti hallgatólagos szerződés motívumát hangsúlyozta. A pápai irat nyomán ezt a teológiai megalapozást szélesebben és mélyebben kell látnunk; az ekkléziológia vonalán kell keresnünk. Az Egyház a megkereszteltek közössége; ez a közösség az igehirdetéssel, a szentségi jelekkel, a tanúságtétellel épül. Áz egyházközösség életének csúcspontja az Eucharisztia; minden egyéb élettevékenység ebben teljesedik ki. Azok a hívek, akik vallásos és egyházas érzéstől indítva szemé62
