Szolgálat 24. (1974)
Az egyház szava - Egyházatyák a szeretetről
keresztény életnek a hitelesség bélyegét; néha az előre nem látott és kockázatos kaland (vő. 2Kor 11,26), sőt a hősiesség jellegét ölti; az egyháztörténelem számtalan nagyszerű példáját nyújtja ennek a vértanúkban, a szentekben, az igazi hívekben. Igen, a keresztény élet nehéz, mert logikus, mert hűséges, mert bátor, mert harcos, mert nagy. Engedje az Úr, hogy így értsük és így éljük — a mi apostoli áldásunkkal. EGYHÁZATYÁK A SZERETETRÖL A lélek szépsége a szeretet (Szent Ágoston: Homília János 1.!ev.9) Lelkünket, testvéreim, a bűn teszi rúttá, de ha szereti az Istent, széppé lesz. Hol a szeretet, amely a szerető embert széppé teszi? Isten mindig szép, sohasem rút, sohasem változik. Ö, az örökszép, először szeretett minket. És kik iránt mutatott nagyobb szeretetet, mint éppen a rútak és a korcsok iránt? De nem azért szeretett minket, hogy meghagyjon rútságunkban, hanem hogy átváltoztasson, és rútságunkat szépséggé tegye. Hogyan leszünk széppé? Azzal, hogy szeretjük Azt, aki mindig szép. Abban a mértékben, amelyben ez a szeretet növekszik benned, növekszik szépséged. A szeretet a lélek szépsége. „Szeretjük Öt, mert Ö előbb szeretett minket.“ Hallgass Pál apostolra: „Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk“ (Róm 5,8), az igaz az igaztalanokért, a szép a rútakért. A szeretet látható alakja (uo. 7.10) „Szeretet az Isten“ (1Jn 4,9). Milyen a szeretet látható alakja? Milyen a formája? Milyenek a körvonalai? Milyen a lába, keze? Senki sem tudja megmondani. De van lába: ez vezet az Isten házába. Van keze: ez nyúl segítő jósággal a szegények felé. Van szeme: ezzel ismeri meg a rászorulókat. Van füle: erről mondja az Úr: „akinek füle van a hallásra, hallja meg!“ (Lk 8,8) Ezeket a testrészeket nem választja szét a fizikai tér, hanem akiben szeretet van, az lelkében mindezt egyszerre fogja fel. Lakjál tehát tartósan Benne, és ö benned lakik; maradj Benne, és Ö benned marad! Miért álltok fel és tapsoltok, mikor a szeretetet magasztaljuk? miért helyeseltek és dicsértek? Mi szépet mutattam nektek? Talán művészi festményt tartottam szemetek elé? Talán aranyat és ezüstöt? Vagy drágakövet a tárnákból? Mi hasonlót mutattam nektek? Talán megváltozott arcom, amíg beszéltem? Ugyanabban a testben, ugyanabban az alakban vagyok, mint mikor bejöttem, és ti is ugyanabban az alakban vagytok. Én dicsérem a szeretetet, és ti megtapsoltok. Biztos vagyok, hogy semmiféle váltózást nem láttatok. De amint most örültök, hiszen hangosan fejezitek ki érzelmeiteket, ugyanígy törekedjetek, hogy ez a szeretet és öröm mindig megmaradjon bennetek. 58
