Szolgálat 24. (1974)

Tanulmányok - Eugen Walter: A legnagyobb adomány és legfontosabb erény

fokozásai után idáig ér, annak ez a felelet először szükségképpen csalódást okoz. Semmit sem találunk többé a mondatok nagy lendületéből. Egyszerűen, mesterkéletlenül sorakoznak egymás mellé a kijelentések, számlálja föl a levél a szeretet tizenöt tulajdonságát. Ez igaz, de mély oka van. S aki ezt fölismeri, annak csalódottsága lelki haszonná és vigasszá változik.

„A szeretet ..." Honnan tudja ezt az apostol? Egyszerűen eszményi vonásokat állított össze itt? Semmiképpen. Egy kép lebeg előtte, amelyről leolvassa. Pontosabban szólva két kép: egy pozitív és egy negatív. A pozitív kép Jézus Krisztus lénye, akiben Isten szeretete emberi módon nyilatkozott meg. A negatív pedig a korintusi egyházközség viselkedése. A szeretet itt következő meghatározásait vonásról-vonásra megérthetjük ebből a két képből.

Nem akarunk minden szót megtárgyalni, inkább néhány nagy szempontot adunk meg, amelyek lehetővé teszik az áttekintést és behatolást. Az első főbenyomás talán az, hogy nagyon mindennapi dolgok hangzanak el. Igen, ez bizonyos: éppen olyanok, amelyek megóvnak attól az illúziótól, mintha megvolna bennünk a szeretet, ezekben az elemi és józan mozzanatokban pedig szabadjára engedhetnénk magunkat. Semmire sem megyünk itt túláradó érzelmekkel; nagyon vitézül ki kell tartani, hogy például türelmesek legyünk és jóságosak maradjunk, hogy ne gerjedjünk haragra és az elszenvedett rosszat ne hozzuk elő újból, ne hányjuk hangosan vagy halkan a másik szemére.

Ha a felsorolt vonásokat pontosabban megvizsgáljuk, akkor hamarosan rájövünk, hogy itt inkább hősi követelményekről van szó. Persze ha követelményekről beszélünk, rögtön ki kell javítani magunkat: ezek a magatartási módok egyáltalán nem követelményként jelennek meg, hanem egész egyszerűen arról van szó: a szeretet ezt teszi, a szeretet ilyen. Ha megvan benned a szeretet, akkor mindez nem nagy dolog. Legalábbis nem fogsz belőle nagy dolgot csinálni, sem mások, sem saját magad előtt.

De hogy minden tartózkodás ellenére is valami egészen szokatlan magatartás leírásáról van itt szó, azt különösen az a megfigyelés erősíti meg, hogy a leírás nagyrésze negatívumokkal történik: nyolcszor találjuk azt, mit nem tesz a szeretet. Ez csak azzal függhet össze, hogy a megfelelő pozitív kifejezések egyszerűen azt írják le, amilyen az ember természettől fogva, ahogyan emberek között többnyire történik. Hogy ne így történjék, ahhoz egy hatalmas erőre van szükség, amely az embert úgyszólván ár ellenében engedi úszni. Mindezenközben különösen is kitetszik az, mit lát az apostol a korintusiakban . . .

Egészen másfajta azután a négy utolsó fordulat. Szerencsére mégsem elég a szeretetről csak tagadó formában beszélni. Hiszen ez a leg40