Szolgálat 24. (1974)

Tanulmányok - Karl Rahner: Az átvert szívű Ember

Karl Rahner

AZ ÁTVERT SZÍVÓ EMBER

Ünnepi előadás az innsbrucki „Canisianum“ papnevelő intézetben 1966. június 17

Hadd kezdem ezt az ünnepi előadást egy kicsi epizóddal. A második vatikáni zsinat első vagy második ülésszakában levelet kaptam egy ismeretlen spanyol paptól. Sürgetően kért, lépjek fel annak érdekében, hogy a zsinat a Jézus Szíve-tisztélét védelmében és előmozdítására is mondjon valamit. Hiszen maga az Űr akarta ezt Egyházában, és nagy ígéretek fűződnek hozzá. Kell, hogy a zsinat nyilatkozzék erről, ha engedelmes akar lenni az Egyházat irányító Lélek iránt.

Természetesen messze meghaladta volna illetékességemet és lehetőségeimet, hogy ilyen jellegű indítványt tegyek, — vagy akár csak előmozdítsak. A zsinat tizenhat, nem egyszer hosszú dekrétuma semmit nem mond erről a tiszteletről, más irataiban, ünnepségein sem találjuk, hogy közvetlenül Krisztus Szívéhez fordult volna. Pedig például a Szent Szűz tiszteletét mind a kétféleképpen — tanításával és eseményekkel — előmozdította, sőt terjedelmesen nyilatkozott a szentek tiszteletéről általában. Pedig tárgy- sorozata és ünnepségei bizonyára nyújtottak volna alkalmat ennek a tiszteletnek kimutatására.

A Jézus Szíve-tisztelet válságos korszaka

Ha végiggondoljuk az utolsó 150 év Jézus Szíve-tiszte- letének történetét, egészen a világ felajánlásáig és a Jézus Szíve- ünnep legmagasabb liturgikus rangra emeléséig, a XIII. Leótól XI. és XII. Piusig terjedő enciklikákig, akkor semmiképpen sem mondhatjuk a zsinatnak ezt a hallgatását puszta véletlennek. Nem: ennek jelentősége van, kérdést vet fel.

Igaz, VI. Pál egyik különböző szerzeteselöljárókhoz intézett iratában kijelentette: a Jézus Szíve-tiszteletnek most is elevennek kell maradnia, elő kell mozdítani az Egyházban. De ez inkább kiemeli, mint megválaszolja a zsinat hallgatásából fölvetődő kérdést. Mert ilyesmiben a dolog természeté22