Szolgálat 24. (1974)

Halottaink - P. Zsámár Jenő SJ (Koch I. - Maron J.)

házimalmot is gépesítette, miután a malmot húzó öszvéreket „átnevelte“. Kínában ui. mind a malomkövet, mind a hántolót az öszvér mindig egy irányba húzza. Atyánk nem kis erőfeszítéssel rászoktatta őket, hogy jobbra is, balra is egyformán húzzanak, éspedig látható jókedvvel, noha hosszabb munkaidővel. Isten háta megetti kis parókiáján villanyvilágítása volt. Egy szamárhúzta malomjárgányt alakított át generátorrá. A félszer ajtaján ott lógott egy nadrágszíj, s az egész ház népének ki volt adva az ukáz, hogy akinek útja elvezet a járgány mellett, az húzzon egyet vele a szamárra. Később a nadrágszíjra sem volt szükség. Pusztán a lépések zaja elég volt arra, hogy felvillanyozza a szamár buzgóságát. Hívei megállapították, hogy „a külföldi misszionáriusnak minden sikerül.“ Minden iparághoz megvoltak a szükséges, éspedig legmodernebb szerszámai. Mikor később megalapította iskoláját, ott minden javítást, átalakítást ő végzett. Élvezett volt hallgatni, hogy kopogott a gép, amikor ő írt rajta, vagy mellette ülni, amikor autót vezetett. Érezni lehetett, hogy teljesen eggyéforrt a géppel. A falvakba is rendesen kijárt, de éjszakára hazament: szerkesztett valami batárt, és — hallatlan! — ö maga kocsiskodott. Nem ismertem misszionáriust, aki ezt megpróbálta volna. A kínaiak megbámulták, megnevették, de „stramm“-nak találták, és főleg megszabadultak a szokásos szállításoktól és vacsorafőzésektől. Az egész Csang-yüani esperesi kerület (ő lett az esperes) megmozdult az ő építkezéseitől. A futóhomokos talajon új, szolid épületek tűntek fel egymásután, magyar mérnökök tanácsai és rajzai alapján. A helybeli építőmesterek sokat tanultak mindebből. így volt P. Zsámár igazi „Entwicklungshelfer“, amikor az még ritkaságszámba ment.

Közben a franciák ősi központjában, Hsien-hsienben tanár és spirituális kellett, és Atyánk egészsége is nyugtalanítóvá vált. 1946-ban búcsút mondott kerületének. De új helyén sem maradt egy évnél tovább. A tbc kikezdte egyik veséjét. Peking- ben kivették a beteg vesét. Ideje volt. írni kezdett — kínaiul. Kisebb-nagyobb müveinek jegyzéke több mint 30 címet tartalmaz, több mint 5000 oldalon. 12 kis kötetből álló aszketikája és misztikája volt az első. Tudnunk kell, hogy Kínában a spirituális terminológia nagyon hiányos volt. A páter újságírókkal dolgozott: megmagyarázta a szóbanforgó fogalmat, és azok meggyártották a kifejezést. Újszerű stílusa egyidőre ugyan támadások célpontjává vált, de a szemináriumok, papok, szerzetesrendek tömegestül rendelték könyvét, és még legádázabb ellenfelei is abból készültek prédikációra. Később rövidített formában is kiadta. Egy modern lelkigyakorlatos könyvet is kiadott, majd — ekkor már Makaóban tartózkodott — elmélkedéssorozatot Szűz Mária életéről, Szent Józsefről. Könyvei annak idején olyan hiányt pótoltak, hogy azt ma már meg sem tudjuk érteni. Életének főműve azonban egy polyglott kínai nagyszótár terve volt, amelyhez munkatársaival 140 000 címszót gyűjtött össze. Sajnos a különböző nemzetiségű munkatársak nem tudtak közös nevezőre jutni a szótár terjedelmét illetően. P. Zsámár többször idézte Madách szavait: „Miért is kezdtem emberrel nagyot . . . “ Ma már minden munkatárs a temetőben pihen, kivéve P. Vajdát, aki visszatért a kb. 1400 oldalas „kis“ szótár gondolatához, és reméli, hogy két év alatt elkészíti a kéziratot.

Érdekes, hogy ennek a kicsit szúrós, sokak számára nem túlságosan vonzó egyéniségnek milyen különös adottságai voltak a szerzetesnők lelkivezetéséhez. Több szerzetnek volt reformátora és gyámola. Ismerte nehézségeiket, és igyekezett segíteni rajtuk. Makaóban megalapította a „Szent Szeretet Nővéreit“, majd ezek egy részével áttelepült Taiwanra, s itt sikerült létrehoznia egy ipari és kereskedelmi leányszakiskolát, korszerű fölszereléssel, amelynek fenntartását az egész világra kiterjedő koldulással biztosította.

Maradék egészsége persze ráment minderre. Tavaly aktívvá váltak tüdőkavernái. Kórházba került. Utána állandóan heves hasüregi fájdalmakról panaszkodott. Három kórházban vizsgálták, mindenütt kijelentették, hogy egészséges. De a fájdalmak egyre fokozódtak. Végül is felnyitották a hasát. Az eredmény lesújtó volt: tb miliaris és cancer dispersa. Nem volt mit mást tenni, mint ismét összevarrni a pátert, és sorsára bízni. Még egy hónapig viselte fájdalmait, teljesen étlenül: injekciókkal

105