Szolgálat 24. (1974)

Halottaink - Dr. Polgár József Vilmos OSB (Blazovich Ágoston OSB) - P. Forró Dezső Kamill OFM (Confrater)

(Innsbrucki tanulótársa, Dr. Gustav von Mann-Tiechler leveléből:)

Barátságom Géfin Gyulával több mint hatvan évig tartott. Primíciája óta nem láttuk többé egymást. Két világháború sok éven át még a levélbeli összeköttetést is lehetetlenné tette. De éppen utolsó leveleiben, amelyek mindig hálálkodó levelek voltak, biztosított folyvást arról, mit jelentett neki ez a barátság. Sohasem írt pro- fesszorosan, hanem mindig valódi, hamisítatlan szívélyességgel, hűséggel és hálával. Éppen ennek a hatvanéves barátságnak a tapasztalatából merítettem azt a meggyőződést, hogy a papok kiképzésében pozitiven kellene értékelni az egymás közti barátságot. Ennek alapjául Jn 15,12-16-ot kellene venni.

Dr. POLGÁR JÓZSEF VILMOS OSB (1914— 1974)

Június 10-én húnyt el Bécsben egy epe- és egy gyomorműtét után, ellátva a haldoklók szentségeivel.

1914.febr.5-én született Pápán, földmívelő család gyermekeként. Ott érettségizett a bencés gimnáziumban, és 1932.aug.6-án belépett Pannonhalmán a bencés rendbe. Ettől kezdve a Vilmos nevet viselte. A pannonhalmi főiskolán anyai nagybátyjának, dr. Szalay Jeromosnak lett a tanítványa. A budapesti egyetemen tanári oklevelet és doktorátust szerzett magyar és francia szakon. Párizsi káplánkodása alatt tökéletesítette magát a francia nyelvben. Amikor pedig 1940-ben Pannonhalmán megnyílt az olasz gimnázium, elküldték Bolognába, hogy az új gimnáziumban az olaszt is taníthassa.

A háború utáni években egyre jobban bevonták a gazdasági ügyek intézésébe is, minthogy az elöljárók jól ismerték, s nagyon értékelték szolgálatkészségét és önfeláldozó munkabírását. Dr. Sárközy Pál főapát (f 1956) bizalmát különös módon és nagy mértékben élvezte, úgyhogy már azokban az években is sokat tehetett szeretett főmonostoráért.

1957 májusában kijött Bécsbe, hogy Pannonhalma anyagi támogatását megszervezze nyugaton. Az első években a bécsi bencés (skót) apátságban lakott, és mintaszerű szerzetesi életet élt. Majd átköltözött a Pázmáneumba, ahol szintén mindenben szívesen segédkezett. Pihenést, vakációt nem ismerve rengeteget dolgozott nemcsak saját rendjéért, hanem 1974-ben elhúnyt barátja, Paulai Imre mellett a Caritas Inter- nationalis keretén belül az egész magyar egyházért. Sok embernek nyújthatott így segítséget, és állandóan nagyon sokan fordultak hozzá is személyesen vagy levélben, ő pedig nagy örömmel segített minden ínségben, amennyire csak módjában állt.

A sok munka idő előtt megtörte egészségét. Az utolsó években ismételten kórházi kezelésre szorult. Ez év nagyhetében megint be kellett mennie a kórházba, ahol epehólyaggyulladást állapítottak meg. Minthogy ez a baj más betegséggel is párosult, csak pünkösd előtt került sor epeműtétre. Már javulóban volt, amikor váratlanul belső vérzések léptek fel. Meg kellett operálni a gyomrát is, ezt a második műtétet azonban a meggyengült szervezet nem viselte el.

Utolsó óhaját teljesítve Pannonhalmán temettük el június 19-én, a Boldogasszonytemplom kriptájában. Pannonhalmáért áldozta fel egész életét, munkáját. Azért méltányos, hogy földi maradványai ott várakozzanak a föltámadásra.

Blazovich Ágoston OSB

P. FORRÓ DEZSŐ KAMILL OFM (1922— 1974)

Kamill atya váratlanul költözött el körünkből. Derűs és szerény egyéniségét nem tudjuk feledni. Munkás életének gazdag gyümölcseivel távozott. A lelkiélet Szent Ferenc kijelölte ösvényein haladt, és Fra Angelico alázatával álmodta templomok falára lelke szép látomásait. Ezekkel hat tovább halála után is.

102