Szolgálat 24. (1974)
Halottaink - In memoriam Dr. Géfin Gyula (Hálás tanítványa)
pök, Szily János idejéhez. A szeminárium szellemének jámborság és tudomány terén egyaránt jó híre volt az egész országban. A hivatásokat anyagilag is szívesen támogatta, a sajátjából is. A kedvezményes „kosztos diákok“ száma az ő rektorsága alatt különösen magasra emelkedett. Nagy gondja volt a már felszentelt papság továbbképzésére is. Szent Márton szellemében — akinek példája máig termékenyítőleg hat az egyházmegye életére — szívén viselte a szegénygondozás ügyét. Áldozatos szeretettel karolta fel a Szent Vince Egylet keretében a rászoruló, sokszor szemérmes szegényeket, és segített, újból csak a magáéból is, mindaddig, amíg ereje engedte. Erre akkor nagy szükség is volt. Bennünket is elvitt egy-egy látogatásra, és igyekezett ezt a szellemet a lelkűnkben meggyökereztetni. Celldömölkön, a Kemenesalja szívében született 1889.jan.26-án. Itt szívta magába életreszólóan a szülőföld és a magyar haza szeretetét. Édesanyját később is ragasz- kodóan szerette. A teológiát Szombathelyen, majd Innsbruckban végezte, ott szerzett teológiai doktorátust 1914-ben, szentelése pedig 1912.júl.26-án volt. Életének főbb állomásai: 3 évig hittanár a zalaegerszegi állami gimnáziumban, majd rövid ideig püspöki szertartó és levéltáros, 1917 őszétől 1950-ig a dogmatika tanára, 1920-tól a szeminárium vicerektora, 1940-től rektora. 1944-ben székesegyházi kanonok, 1950-ben pápai prelátus, 1968-ban nagypréposti kinevezést kapott. Tudományos munkássága, hogy csak a nagyját említsük: 2 kötetben megszerkeszti kitűnő munkatársi gárdával a Szombathelyi Egyházmegye történetét (1929), benne nemcsak az egyes főpásztorok életével és munkásságával, de a szeminárium, a székeskáptalan és a katolikus iskolaügy történetével is. 1935-ben csatlakozik ehhez a III. kötet, amely történelmi névtár, és az egyházmegye papságának életrajzi adatait tartalmazza 1935-ig. Mint „a vasi föld szerelmese“ jelenteti meg a Szombathely múltjáról szóló kiadványsorozatot 5 kötetben „Savariensia“ címen 1943-48 között, olyan szerzőkkel, mint Paulovics István, Kapossy János, Horváth Tibor Antal. Nagyon közel állott szívéhez a könyvtárak és levéltárak gondozása, fejlesztése is. Haláláig igazgatója a Püspöki Könyvtárnak, a Papnevelő Intézet könyvtárának, a Her- zán Könyvtárnak és a Papi Kölcsönkönyvtárnak egyaránt. Tudományos célokra is sokat áldozott. A szemináriumi könyvtár hatalmas anyagának szakszerű rendezését jelentős mértékben a sajátjából fedezte. Kedves kötelességei közé tartozott a székes- egyház történetének, értékeinek feltárása, külön ismertetőt jelentetett meg erről. A szomorú emlékű 1945.márc.4-i bombázás után még megérhette a dóm újjáépítését, de régi szépségének csak emléke élhetett szívében, mert a csodálatos belső freskók szinte teljesen megsemmisültek. Oroszlánrésze volt a IV.sz.-ból származó Szent Quirinus bazilikának és az ókori és középkori Savaria sok-sok emlékének feltárásában is. Emellett az élő irodalomnak, művészetnek is lelkes támogatója volt, és főleg Faluéi Ferenc életének és munkásságának szorgalmas kutatója. Számos kisebb cikke és tudományos értekezése jelent meg a lapokban. 1964-ben megkapta a Römer Flóris- ról elnevezett emlékérmet és oklevelet. Ugyanebben az évben az innsbrucki egyetem hittudományi kara aranydiplomával tüntette ki. Még 1972-ben is segített az egyházmegye papi névtárának összeállításában. De az 1977-re készülő 200 éves jubileumot már nem érhette meg. Az élet Ura 1973.nov. 10-én, Szent Márton vigíliáján szólította hűséges öreg szolgáját. Főpásztora, Fábián Árpád püspök temette a segédpüspök, a székeskáptalan és több mint 100 egyházmegyés pap — legtöbbje volt növendéke — részvételével nov.15.-én a szombathelyi temető általa előre elkészíttetett kriptájába. Testileg törékeny ember volt, lelke annál erősebb. Sokat betegeskedett, főleg élete utolsó éveiben, de szelleme bámulatosan friss maradt. Tántoríthatatlan hűség Isten és az Egyház iránt, mélységes jámborság és a tudomány szeretete voltak életének fő jellemvonásai. Élete és munkássága világító példa minden idők papjai előtt. Hálás tanítványa 101
