Szolgálat 24. (1974)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Mi a szeretet?

látjuk azt, amiért az Isten Fia leszállt a mennyekből, emberré lett, keresztre feszíttetett, meghalt és feltámadott.

Két parancsról beszél Jézus: „Szeresd Uradat, Istenedet! Szeresd felebarátodat!" De ez a két parancs egy. „Ha valaki nem szereti látható testvérét, hogyan szerethetné a láthatatlan Istent?" Az Isten iránti szeretet csak akkor nem jámbor fantázia, ha egyesülés az e világot a végletekig szerető Isten szívével. Ha „istenszeretetünk“ nem az Istent magunknak kisajátító önzés, ha nem az Isten lealacsonyítása saját boldogságunk eszközévé, akkor nem lehet más, mint egyesülés az Isten szeretette ng erével. Aki az Istent szereti, az Isten dicsőségét kívánja. Az Isten dicsősége pedig — amint már Ireneusz megmondta — „az élő ember", az igazán élő, Istenből élő, örökké élő ember. Aki szereti az Istent, az az élet barátja.

Azt, aki — mint Simone Weil mondta — az Isten iránti szeretet által kirepült e világból az Isten keblére, az Isten visszaküldi onnan a földre szeretni. Visszaküldi, de nem magányosan, mert vele jön az Isten is. „Ha valaki látni akarja az Istent, minek küldenénk őt utazásra fel az égig? Csak legyen szívében szeretet! Ha szeret, ég lett a szíve, és benne lakik Isten" (Ágoston). Mikor a feltámadt Jézus megjelent apostolainak a Genezáret-tó partján, háromszor kérdezte meg Pétert: „Szeretsz-e engem?" És mikor Péter háromszor is igennel felelt, Jézus háromszor hozzátette: „Legeltesd bárányaimat!" Nem azt mondja Jézus: „Ha szeretsz, maradjunk kettesben", hanem: „Ha szeretsz, menj és legeltesd bárányaimat." Szent Ambrus fűzött egy gyönyörű mondatot ehhez a jelenethez: „Az Úr e világban hagyta Pétert mint szereteté- nek képviselőjét (amoris sui vicarium)“.

Krisztus szeretetének képviselője, az Isten szeretetének tükre: ez a krisztusi ember egyetlen léthivatása. Ha nem ilyen mélységekből fakad szeretetünk, akkor lesz talán egy kis szívélyesség, emberbarátiság, udvariasság, kedvesség, szociális munka stb., de amikor nehéz lesz szeretni, amikor életünket kell áldozni a szeretetért, amikor jóval kell visszafizetni a rosszat, amikor meg kell bocsátani az ellenünk vétkezőknek, amikor fáradtság, meg- nemértés nyom, akkor, ha nem a Krisztus és a Szentlélek által belénk áradó Atyaisten szeretete lángol bennünk, kifogy erőnk, elapad bátorságunk, kialszik örömünk. Nem könnyű a Jézus terhe. Hogy is volna könnyű mindennap keresztet hordani? Hogy is volna könnyű életünket elveszteni? Hogy is volna könnyű még ingünket is odaadni? Hogy is volna könnyű átkozókat áldani és üldözőkért imádkozni? Hogy is volna könnyű mindent eltűrni, mindent elhinni, mindent remélni és mindent elviselni? Mégis: könnyű ez a teher! De csak annak, aki szeret. Aki úgy szeret, ahogy Jézus szeretett. És csak az ilyen ember él. Mert az Isten szeretet és élet.

Megmagyaráztuk-e ezzel, hogy mi a szeretet? Dehogy magyaráztuk meg! De nem' is baij. Mert csak egy a fontos: hogy igazán szeressünk. És erre majd megtanít, ha csendet teremtünk szívünkben, a Szentlélek.

9