Szolgálat 23. (1974)

II. Újszövetség - J. Kürzinger: Ananiás megbízatása (Csel 9,10-12)

Josef Kürzinger

ANANIAS MEGBÍZATÁSA

Élt ekkor Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány. Az úr egy látomásban megszólította: „Ananiás!“ „Itt vagyok, Uram“ — felelte. S az úr folytatta: „Fogd magad és siess az Egyenes utcába. Keresd meg Júdás házában a tarzusi Sault: nézd, imádkozik.“ Ez látomásban látott egy Ananiás nevű férfit, ahogy belép hozzá és ráteszi kezét, hogy visszanyerje látását. (Csel 9,10-12)

Ez a szöveg jelentős abból a szempontból, hogy megértsük az egyházat, és általában Isten eljárását az emberrel szemben. A kegyelem működésének a titka válik itt láthatóvá. A megdicsőült Krisztus először maga kezdte meg az emberek meghívását, a további megvalósítást azonban egyházára bízza. Azt akarja ezzel világossá tenni, milyen jelentős az emberinek a közvetítése az egyház üdvözítő művében. Saul- Pál számára ez a damaszkuszi Ananiás lett a közvetítő — természetesen csak közvetítő —, hogy a meghívott a keresztség és kézföltétel által eljusson az egyház közösségébe. Az előttünk lévő leírás teljesen a lukácsi megtéréstörténetek mintájára alakul. Koméliusz főember megtérésénél (lO.fej.) hasonló vonásokat találunk. A Pál megtéréséről szóló második beszámolóban (12,llkk) összevonva találjuk meg jelenetünket. Itt az eseménysor egyes jelenetei külön-külön megvannak. Ananiás pontos útbaigazításokat kap. úgy látszik már régebben Damaszkuszban tartózkodott, ugyanígy az Egyenes utcabeli ismeretlen Júdás. Életviszonyaikról részleteiben nincs tudomásunk. De érezzük, hogy a mennyei útmutatás részletekbe menően dolgozik a hivatás művének beteljesítésén. Első ízben hallunk itt Saul származásáról: „tarzusi Saul“. A könyv később megerősíti ezt az adatot. Vajon Tarzus jellemzőbb volt Saulra nézve, mint Jeruzsálem, ahonnét Damaszkuszba jött? Kétségtelen, hogy tarzusi származása valami jelentősét tartalmazott az apostol személyére és működésére nézve. Ebben is a kegyelem irányítása mutatkozik meg.

„Nézd, imádkozik.“ Mire való ez a megjegyzés? Diszkrét bepillantást enged az Isten kegyelmétől megragadott ember lelkiállapotába. Három napig van a magányban és sötétségben, semmit sem eszik és iszik (9,9), testi szemével semmit sem lát, s így készül föl arra, amit az úr szánt neki. Megragadó kép. Saul imádkozik. Mint zsidó is imádkozott. Mint a keresztények üldözője is kétségtelenül Istenhez imádkozott. Most milyen az imádsága? Nem tudjuk. De sejthetjük, hogy annak az embernek benső érlelődése, akinek leikébe mélységesen bevésődött a fényes látomás, úgyhogy most már csak dadogni tud és könyörögni, hogy az Isten könyörüljön meg rajta. És eszünkbe jut,

77