Szolgálat 23. (1974)

II. Újszövetség - F. Heyler: Az Úr értékeli (Mk 12,41-44)

amint körülményesen csúsztatták be egyiket a másik után. Az is lehetséges, hogy adományukat először mintegy imába mélyedve egy darabig maguk elé tartották. Egy szó mint száz, nyilvánvaló volt, hogy „sokat dobtak be — iactabant múlta“. És a tanítványokat nagy tisztelet tölthette el: „Hát ez igazán nagy áldozatot hozott!“

A gazdagok vonulása most egy kicsit szünetelt. Ekkor egy szegényes külsejű asszony lépett a perselyhez. Egy özvegy. Napjában körülbelül két fillérből kellett kijönnie. Persze nekünk ez ma lehetetlen volna; ott és akkor is nehezen ment. És éppen ennyit dobott be most a perselybe, két szegényes kis rézpénzt. Vékony bádogvisszhang hallatszott utána. — A tanítványok ehhez nyilván nem szóltak semmit. Mit is mondhattak volna? Ha gyűjtés alkalmával a bankjegyek és ezüstpénzek között egy réz kétfilléres akad, azt csak félretolják, és legföljebb utoljára veszik számba.

Ekkor avatkozott be Jézus. Ünnepélyes megnyilvánulás formájában fordult a tanítványokhoz: „Bizony mondom nektek“: a valóságban, úgy, amint Isten látja és tartja számon a dolgot, mindenki között ez a szegény anyóka áldozott a legtöbbet. Igen, ez, a rézfillérjével! Az ő adománya többet számít, mint az összes többi együttvéve. A többiek semmit sem rövidülnek meg azzal, amit az Istennek adtak. Azok csak azt adták neki, amire nem volt szükségük. De ez a szegény asszony azt adta oda, amiből ma élnie kellett volna. Most ma és holnap csak félig lakhat jól. Ez megérzi, amit Istennek ad — és mégis ad. Az úr tudja ezt, látja és értékeli, és azért áll nála a két fillérjével magasan fölötte minden adományozónak.

Nálunk az életben voltaképpen mindenütt csak a teljesítmény számít: Ez az ember ennyit meg ennyit adott! Ezt segítette elő! Ezt érte el! Ezt alkotta! Annyira hozzászoktunk ehhez, hogy kísértésbe esünk, hogy a vallásra is átvigyük ezt az értékelésmódot. Itt is kezdünk számolni, mérni, mérlegelni; tiszteletet érzünk nagy számok előtt, lehangoltak vagyunk, ha az, amit véghezviszünk és teljesítünk, külsőleg nem mutatós. Pedig hát az Űr nem a sikerre, nem a teljesítményre néz. ő az áldozatot értékeli, a szeretetet, az érzületet, a jóakaratot.

Szegény vagy vagyonilag. Minden garassal takarékoskodnod kell, hogy meg tudj élni a családoddal. Csak egész keveset adhatsz a templomépítésre, perselyezéskor sem sokat, a szegényeknek igazán alig marad valamid, halottaidért sem mondathatsz sok misét. — Ne szomor- kodj emiatt! A mi Istenünk nem a forintokat számolja. A szívet nézi, az áldozatot értékeli.

Szegény vagy időben. Nagyszámú családod van, kimerítő munkát végzel. Alig tudsz elkészülni vele, és utána nagyon fáradt vagy. Nemigen tudsz résztvenni az egyházközségi életben, nem tudsz sokat imádkozni, nem jutsz el mindennap a templomba, hétközben nem tudsz

64