Szolgálat 23. (1974)

II. Újszövetség - Gémes István: „...hogy ő szolgáljon ..." (Mk 10,45)

junk Neked és embertársainknak. Istenünk, Atyánk, ébreszd fel mindnyájunkban a bizalom, a remény és a szeretetben való bizakodás szellemét, hiszen ez a szeretet közel van hozzánk Jézus Krisztusban, a te Fiadban. Amen.

Gémes István ev. lelkész

„MERT AZ EMBERFIA NEM AZÉRT JÖTT, HOGY KISZOLGÁLJÁK, HANEM HOGY Ö SZOLGÁLJON ÉS VÁLTSÁGUL ADJA ÉLETÉT

MINDENKIÉRT“ Mk 10,45

Ennek a jézusi igének megértésénél két nagy nehézséget látok rögtön magam előtt. Nem tetszik a szolgálat szó, és hiányérzetem támad, mert így Jézus nem lehet az IDEÁLOM. Ideálul szívesen választok valakit, aki imponál, aki meghat, akire fölnézhetek, aki magasztos gondolatokat közöl velem, aki valamilyen formában „több“, mint magam vagyok. Nem értem, hogyan imponálhat nekem egy szolga. Lehet-e ő több nálam. És zavar a szolgálat, mint szó, mint kifejezés! Ha Istenre gondolok, akkor benne az uralkodás, a tekintély, az elérhetetlen magasság, a fen(n)ség, az erő ragad meg elsősorban. Mindennek ellenkezőjét állítja itt Jézus magáról. S nemcsak hogy állítja, hanem eszerint élt is! Mindig is megértettem a makáriai börtönben ülő Keresztelő Jánost, ahogy idegesen, csalódottan, kétségbeesetten küldte tanítványait Jézushoz a félelmetes kérdéssel: Mondd, te vagy-e az, akit megígértek nekünk, vagy másra várjunk? ö az Eljövendőt nagynak, hatalmasnak, bírónak, ítélőnek, magasztosan-megfellebbezhetetlenül cselekvőnek hirdette meg. S jött helyette a „szelíd“, aki lábat mosott másnak, szemet nyitott másnak, lábat tett járóvá másnak. Csak szolgált, s esze ágában nem volt mások szolgálatait a maga számára igénybe venni.

Aztán itteni helyzetünkre gondolok." Importáljuk a munkások millióit, mert jólétünkben érthetetlen lett számunkra, hogy valakit vagy valakiket, tehát mást tegyünk az érdeklődés középpontjába, mint önmagunkat. Másképpen nem lehet megmagyarázni azt a gondolkodást, amely nem akar már másnak szolgálni, hanem mindent megtesz — mert anyagilag, gazdaságilag ezt megengedheti magának —, hogy neki szolgáljanak. De kezdjük fölfedezni, hogy ennek következményei vannak. Pl. az, hogy elveszítettük a magunkra vállalás, az önmagunk bevetése, az elvégzett munka miatti örömöt és örülni tudást. Azaz: szegényebbek lettünk. Mert a gazdagsághoz nemcsak az elfogadni tudás tartozik, hanem sokkal inkább az adni tudás. S ha Jézus egyszer azt a

* A szerző Nyugatnémetországban él.

61