Szolgálat 23. (1974)
II. Újszövetség - H. Gilhaus: Isten a szívünket akarja (Mk 7)
az emlékezzék az úrnak a búzáról és konkolyról szóló példabeszédére, és éppen ebben a földben ismerje föl Krisztus szántóföldjét. Hermann Gilhaus ISTEN A SZÍVÜNKET AKARJA Mk 7: vita a farizeusi hagyományokról Az ilyen evangéliumi szövegek olvasásakor talán azt gondoljuk: mi köze a tiszta kezekkel evésnek, a poharak és edények öblögetésének a mi mai nehézségeinkhez és bajainkhoz? — Az kétségtelen, hogy a keresztény egyház már rég elvált a zsidóságtól, és ezzel eldőlt az istentiszteletre képesítő tisztaságnak a kérdése is. De a probléma mégis megmarad. A zsidók, különösen pedig a farizeusok azt hitték, Istennek tetszőén cselekszenek, ha pontosan megtartják tisztasági parancsaikat és áldozati előírásaikat, ha szombaton nem tesznek meg többet ezer lépésnél, és nem ülnek egy asztalhoz a pogányokkal. Több mint 600 parancs és tilalom gyűlt össze, és mindegyikhez tartaniok kellett magukat. Maga mögött hagyta-e a keresztény egyház mindezeket a parancsokat? fölismerte-e Isten követeléseinek lényegét? Jó lelkiismerettel nem mondhatunk mindenestül igent a kérdésre. Egészen más történt. A szorosan kötelező zsidó törvényektől ugyan megszabadult a fiatal egyház. De hamarosan új kérdések merültek föl, és ezekre feleletet kellett találni. Az egyházban új hagyományok keletkeztek. Viták adódtak a hittételek értelmezése körül, keresték a keresztény életmód kialakítását. A világ megértése új természettudományi ismeretek következtében módosult. A régi megfogalmazások nem illettek bele többé ebbe az új világképbe. Az új fogalmazásokat képes értelemben kell venni és magyarázni. Egyes fiatalok az ilyen képes értelmezést gyámoltalan kísérleteknek tartják, és kereken kijelentik: ha ez így nem történt meg, akkor a többi sem igaz, ami a bibliában áll. Nagy gondot fordítottak az emberek arra, hogy megtartsák az áldozás előtti böjt parancsát. Azt hitték, Istennek tetszőén cselekszenek, ha nem vesznek részt az eucharisztikus lakomán, mert előtte egy falat kenyeret ettek. Nagy pontossággal részletezték a vasárnapi nyugalom parancsát; megállapították, milyen munkákat szabad végezni, melyeket kell elhagyni. A példák sorát tetszés szerint folytathatnánk. Idősebbek hozzátehe- tik a maguk talán igen fájdalmas tapasztalatait. Ha sok keresztény ma elégedetlen, tudni akarja, mi ennek vagy annak a rendelkezésnek az alapja, és szkeptikussá válik, ha egyes törvényeket egyáltalán nem 59
