Szolgálat 23. (1974)

II. Újszövetség - R. Gutzwiller: A konkoly a búzaföldön (Mt 13)

vallás hittételeit tudnák helyeselni, de a konkrét egyház valóságával nem képesek kibékülni. Sokan fájdalmas csalódással elfordulnak tőle. Szegényebbek lettek egy nagy reménységgel. Mások számára Isten kimagasló városából középkori városka maradt, amelyet már csak történelmi érdeklődésből tanulmányoz az ember, hisz nincsen minden romantika híján. A legjóbbakban pedig egy Savonarola izzása dagad, ökölbe szorítják zsebre dugott kezüket, és várják a reformátort. Persze nem éppen azt a lutheri haragot kívánják, amely lavinaként mindent a mélybe sodor. Nem olyan reformációt akarnak, amely rövid úton elhagyja a házat, mert túlságosan sok az ősatyáktól ránkmaradt holmi zsúfolódott össze benne. De reformot akarnak. Néhány kis rendelkezés itt nem segít. Radikálisan el kell intézni az egészet. Az Egyház Pál apostol szavai szerint Krisztus titokzatos Teste. Minthogy azonban Krisztus Istenember, az Egyházban az isteni mellett szabad és kell emberinek is lennie. Ezért teljesen méltányolják az emberi értékeket, módszereket, formákat. De Krisztusnál hiányzanak a szűkkeblűség, a kicsinyesség, a gyűlölködés és a bún nagyon is emberi vonásai. Hogy lehet az, hogy mindez a nagyon is emberi megtalálható az ür misztikus testében? Ez a döntő mozzanat. Itt az igazi botrány magva. Itt kellene a reform emelőjét alkalmazni. Ezt a nagyon is emberit gyökerestül ki kell irtani. így érvelnek.

Nem érdemlik-e meg teljes rokonszenvünket? Éppen úgy, mint azok a szolgák, akik sok fáradsággal felszántották és búzával bevetették a földet, most pedig kínos és fájdalmas meglepetésükre azt látják, hogy egy csomó gaz nő fel rajta, — erre azután radikalizmusuk dühében azt indítványozzák, hogy rövid úton kitépnek minden gyomot. De Krisztus bámulatos felelete olyan, mint a reformátorok tüzére zúduló hidegvízsugár. „Hagyjátok nőni!“ Földi életünk ideje a próbaidő kiállásának ideje. És éppen ennek kiállása az ember voltaképpeni életfeladata. Ezért itt a földön a jó és a rossz nincs hajszálpontosan elválasztva egymástól; ne is legyen. Az ember ki van téve mindennek, mint a búza a konkoly között. A keresztény élet veszélyben, vitában, ellentmondásban és ellenállásban folyó élet. Világ és Egyház nem egymás mellett áll, hanem az Egyház a világban van. Hit a hitetlenségben. Kereszténység a pogányságban. Bizonyos, hogy ez a föld Isten szántóföldje. De Isten a sátánnak is teret enged, és az éjszakánként, mikor az ember álomba merül, elveti ördögi konkolyát az isteni földeken. Isten e világgal való tervének ellentmond, hogy valaki erőszakosan, véglegesen ki akarja irtani a gonoszt. Azt jelentené ez, hogy kisajátítja Isten ítéletét, és bizonyos mértékig Istent játszik. Aki nagyon emberi vonások nélküli Egyházat akar, angyalegyházat angyalpapokkal, angyalpüspökökkel és angyalpápával, az jobban akarja tudni, mint Krisztus, az Egyház alapítója. Az földi mennyországot akar, földi paradicsomot.

57