Szolgálat 23. (1974)

I. Ószövetség - H. Lubsczyk: A fájdalmak férfia (Iz 53,1-12)

moltalanul a szenvedő nép közepeit. A Dávid megígért ivadékára való halk emlékezés jelentőségteljes. A tanítványok szemében a próféta képe messiási vonásokat ölt. Ennek igehirdetésében megvan az előzménye. Hiszen a hit végsőkig menő merészségében önmagára vonatkoztatta „a nép szövetsége“ és „a pogányok világossága" kifejezéseket (49,6.8), amelyekkel azelőtt Küroszt, Jahve fölkentjét illette (42,6). A száműzöt- tek azonban a próféta küldetésében éppen olyan kevéssé hittek, mint Küroszéban. A prófétát megverték és üldözték. De szenvedésében beteljesedett Isten műve. Megaláztatásának leírása a paradicsomi történetre emlékeztet. Ott Isten a nedves földből az űr kertjének fáit fakasztja, amelyek szépséges látványt nyújtanak (Tér 2,9; 3,6). Az asszony előtt kívánatosnak tűnik a szép külsejű tiltott gyümölcs, és utána nyúl. Az Izrael nyomorúságában felnövő vesszőben viszont semmi sincs ebből a csábító vonzóerőből. Benne az emberiség Istentől való paradicsomi elválásának a hatása mutatkozik meg, mégpedig az embernek az embertől való elválasztásában. A szolga fájdalmait és sebeit ellenségei Istentől való elvettetése bizonyítékának tartják. (A „megvetett“, „kerülik“, „betegség“, „fájdalmak“ kifejezések halmozása és ismétlése mutatja, milyen benső részvéttel mondják a tanítványok ezt a bűnvallomást). Elfordítják tőle arcukat, mert azt hiszik, Isten verte meg. Az ilyen megvetés egy izraelitát másképpen érint, mint minket. Az nálunknál jobban Isten választott népe tagjának tudja magát, és benne találja üdvösségét. De Isten szolgájának függetlenednie kell a néptől, ő csakis Istennek engedelmeskedhetik, hogy valóban Isten népének tagja legyen. Viselnie kell az emberek megvetését. Senki sem leli tetszését benne. A tanítványok beismerik, hogy ez a megvetés bűn. Nem mentség az, hogy a nép nem értette meg a prófétát. Az ószövetségben a megismerés nem csupán éleseszű megfontolás eredménye, hanem személyes történés, amely az egész szívet, az egész embert igénybe veszi. Megismerés és meg nem ismerés, megértés és meg nem értés elhatározó egy ember értékére vagy értéktelenségére nézve. Ezért a vak nép, amely nem becsülte a prófétát, bűnössé vált. Csak most, a halála után nyílik meg a szemük, mint a paradicsomi emberpárnak:

4 ő azonban hordozta betegségeinket, magára vette fájdalmainkat;

de mi öt megbélyegzettnek tartottuk, az Istentől megvertnek és meg alázottnak.

5 Pedig ő a mi gonoszságainkért sebesíttetett meg, a mi bűneinkért töretett össze:

A mi jóvoltunkért volt rajta a fenyíték, és az ő sebei által gyógyultunk meg!

6 Mi mindnyájan mint juhok tévelyegtünk, kiki a saját útját járta;

de az úr őrá helyezte mindnyájunk gonoszságát.

44