Szolgálat 23. (1974)
I. Ószövetség - Az ószövetség mint lelkiolvasmány (Geistliche Schriftlesung)
hatatlan vágyat és kiirthatatlan reményt, hogy élete beteljesül Istenben. Ezért ha az Egyházat az új Izraelnek mondjuk, akkor nem lehet csak az egyes lélek megigazulásáról és a mennyországra való előkészületéről szó benne, hanem Isten új népének kezdetéről. Isten maga akar jelen lenni benne; ez a közösség meg akarja indokolni, megismerni és megérteni az ő akaratát; új szeretetviszonyt minden ember és nép között, úgyhogy nemcsak önmagáért él, hanem áldássá válik a világnak (Tér 12,lkk). 4. A világ megértése Izrael mindig nyitott volt a környező világ gondolatai és befolyása iránt. De volt egy mércéje, amellyel kritikusan tudta megítélni ezt a világot: az élő Istennel való közösség, amelyet történelmében megtapasztalt. így a gondolkodás és az élet új látóhatárai elé kerülve különbséget tudott tenni aközött, ami megfelelt Isten akaratának és aközött, ami nem volt összeegyeztethető a Vele való közösséggel. Izrael egyáltalán nem volt képes másképpen gondolkodni a világról, mint hogy azt Isten arra teremtette, hogy kinyilatkoztassa magát neki, és ugyanarra az életre hívja meg, amelyet Izraellel már megkezdett. Ezért a világ számára is szükségképpen egy nagy korfordulóban reménykedett, amikor Isten végleg kinyilatkoztatja magát. Ezek után meg fogjuk kérdezni az Evangéliumot: nem láttatja-e meg velünk Krisztus, Izrael Istenhez vezető utainak beteljesítője, új szemmel a világot is, mint amely az Istennel való életre van rendelve? A megfeszített Krisztusba vetett hit, akiben megnyilvánul Istennek minden ember iránti szeretete, a világ minden területén befolyásolni fogja és meg fogja változtatni véleményünket. 5. önmagunk megértése A Szentírásban kevés eszményi alak van. Az embereket úgy ábrázolja, amilyenek: nagyságukban és nyomorúságukban, elhivatottságukban és bűnükben, megítéltetésükben és a könyörület órájában. Ez saját életünk felfogásában arra bátorít, hogy tényleges valójában lássuk önmagunkat és életünket az emberi közösségben, és ne csüggedjünk, hiszen az frás hirdette reménység nem önmagunkon alapul, hanem Istenen. Az Ószövetség olvasása megszabadíthat az önmagunkra vonatkozó illúzióktól. De kiemel az emberektől való elszigeteltségből is. Az izraelita sohasem csak egyénnek érzi magát, hanem mindig Isten népe tagjának. Élete mindig Isten előtt és Istennel folyó élet, ugyanakkor pedig az embertársakkal és az embertársakért élt élet is, legalábbis annak kell lennie. így az ószövetség ilyen kérdéseket kelt bennünk az Evangélium iránt: Mit mond nekünk Istenhez, a világhoz, az embertárshoz való 26
