Szolgálat 23. (1974)

Belon Gellért: A rejtett beszédű Szentírás

nekik azonban nem . . . Azért szólok példabeszédekben, mert szemük van, de nem látnak, fülük van, de nem hallanak és nem értenek ..." (Mt 13,11-13)

Még inkább kiderül ez a rejtett beszédmódja Jézusnak, amikor szá- monkérik tőle a paroimiai ellentétét, a parrésziát: a nyílt beszédet, a félreérthetetlen megnyilatkozást. Hitetlenkedő rokonai nyilvános működése végén így biztatják: „Menj csak el innen Júdeába . . . Senki sem cselekszik titokban, ha azt akarja, hogy tudomást szerezzenek róla. Ha képes vagy ilyenekre, lépj a nyilvánosság elé“ (Jn 7,4). Hányszor áll szemben ilyen kérdésekkel: „De hát ki vagy te?“ (Jn 8,25) Vagy: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!“ (Jn 10,25) Amikre ilyen feleleteket ad: „Mondtam már, de nem hiszitek“ (Jn uo.), vagy: „Minek is beszélek egyáltalán nektek?“ (Jn 8,25)

Tanítványainak „mindent megmagyarázott“ (Mk 4,34), és mindent megmondott', de nem a leplezetlen igazságnak azzal a perzselő tüzével, ami lángra lobbant ja a szunnyadó lelkesedést; a mezítelen igazságok kényszerítő világosságával és élességével sem, ami kizár minden kételkedést és lehetetlenné teszi a döntések elhalasztását. Hanem úgy beszél hozzájuk is, hogy kijelentései valahogy elveszítik mellbevágó jelentőségüket, és teret engednek az elfogadásnak vagy visszautasításnak, ahelyett hogy csontig-velőig hatva átjárnák őket. Hányszor kell ilyen kérdésekben kitörnie: „Hol a ti hitetek?“ (Lk 8,25 a háborgó tengeren); vagy a kétszeri kenyérszaporítás után is kenyérgondokkal foglalkozó tanítványaira a szemrehányó kérdések ostorait pattogtatva rászólni: „Még mindig nem értitek és nem fogtátok föl? Még mindig érzéketlen szívetek? Szemetekkel nem láttok? Fületekkel nem hallotok? . . . Hát még mindig nem értitek?“ (Mk 8,17-21). Az meg szinte tragikus, hogy élete utolsó óráiban ilyen kérdéseket kap bizalmasaitól: „Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?“ Ki kell éreznünk a fájdalmat abból is, hogy ilyet kell kérdeznie: „Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp?“ (Jn 14,5.9) És végül, ami teljes igehirdetői csődjének látszik bizalmasainál is: megváltó halálának és főként feltámadásának nemcsak meg nem értése, de még csak a megsejtése sem. Hogy az üdvtörténet legközpontibb eseményétől távol maradnak (az egy Jánost kivéve), és hogy a feltámadást olyan nehezen fogadják el, mintha soha sem hallottak volna róla Jézustól. (Ellenségei: a főpapok és a farizeusok bezzeg „figyelmeztették“ Pilátust: „Uram, emlékezünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra föltámadok“ Mt 27,63.)

Mindent összevéve arra kell gondolnunk, hogy nem csupán a tanítványok emberi kisszerűsége, de Jézus beszédmódja: a képletes beszéd is eredményezte ezeket az értetlenségeket és eredménytelenségeket.

18