Szolgálat 23. (1974)

Nemeshegyi Péter: A Szentírás nyelve és a mai ember

ti a Szentírás kincsének fölfedezését. Az Isten szava úgy vág szívükbe, mint a kétélű kard.

Ennek a nagy sikernek egyik főoka kétségkívül a szentírástudo- mány, az általános nyelvtudomány és az általános értelmezéstan (hermeneutika) mai rohamos fejlődése. Hogy a szentírástudomány mennyit haladt az utóbbi évtizedekben, az általánosan ismert tény. De a mai nyelvtudomány haladása is legalább ugyanolyan fontos tényező a sikeres szentírásfordítás munkájában. Chomsky nyelvtanelmélete rendkívül jelentős. E.A.Nida alkalmazta számos művében ezt az elméletet a fordítás, főképpen a szentírásfordítás tudományának kifejlesztésére. Szerinte a jó fordító először fölbontja az eredeti szöveget a legegyszerűbb értelmi egységekre; másodszor egyenként lefordítja ezeket az egységeket; harmadszor pedig teremt belőlük egy új szöveget, amely a saját nyelvének szerkezetében fejezi ki az eredeti szöveg tartalmát és stílusát. Az ilyen fordítás célja az, hogy a mai olvasó ugyanazt az értelmi, érzelmi és akarati élményt tapasztalja meg, mint amelyet az eredeti szöveg olvasói éltek át. Ehhez nem elegendő az eredeti szöveg szavainak hűséges lefordítása. Olyan szöveget kell teremteni, amelynek hatása a lehető legjobban megfelel az eredeti szöveg hatásának. Teljesen azonos sohasem lesz: minden fordítás eltér valamelyest az eredetitől. De az eszmény, amint Nida helyesen mondja, a „dynamic equivalent“ (dinamikus megfelelő) megteremtése. Ehhez nem elegendő csupán az eredeti szöveg értelmi tartalmára ügyelni: egy szöveg hatásának megítélésekor ugyanolyan fontos az általa keltett akarati és érzelmi benyomás. A szavak buzdítanak, lelkesítenek, ijesztenek, vigasztalnak, bánatot, örömöt, megindultságot okoznak, megtapasztal- tatják a szépséget, stb. Az eredeti szöveg „szolgai fordítása“ lehetetlenné tenné ezt a hatást. Akármilyen pontos is egy vers fordítása, hűtlen, ha nem költői. Ezért csak a nagy költők jó versfordítók, mint ahogy ezt Arany János példája mutatja. A Szentírás fordításánál ez a szempont különlegesen fontos. Hiszen a Szentírás nem puszta értelmünkhöz szóló tankönyv, hanem Istennek szívünkhöz szóló, megtérésre hívó szeretetüzenete. Ezért mindennél fontosabb, hogy a jó fordító megtalálja minden egyes szöveg „dinamikus megfelelőjét“, és az olvasó így megtapasztalja, hogy Jézus személyesen vonja őt kérdőre. Ennek eléréséhez a Szentírás esetében — Szent Pál elvének alkalmazásaként: „Mindenkinek mindene lettem“ — az is szükséges, hogy minden nyelven az olvasók egyes rétegei sajátos nyelvhasználatának figyelembevételével több fordítás is készüljön. Van választékos irodalmi nyelv, van az előkelő társalgás nyelve, van a mindennapi köznyelv, van a közönséges emberek beszédmódja, és létezik közöttük számos átmeneti nyelvhasználat. Az utóbbi években készült angol szentírásf ordítások mindegyike tudatosain a fentebb említett egyik vagy másik nyelvhasz103