Szolgálat 23. (1974)
H. Schürmann: A Szentírás mint lelkiolvasmány és ennek módjai
A lelkiolvasás lehet hűségesen végzett folyamatos olvasás, mint ahogyan az ősz Piontek püspök ajánlotta diákonusainak (Das Schloss mit 72 Zimmern, in: Kölner Pastoralblatt 13 (1961), 34k): „Van egy kastély, 72 szobával. Ha szemügyre vesszük, azonnal észrevesszük, hogy nem modern építmény: ez a kastély százados, sok százados. És már az első tíz szoba után bizonyosak vagyunk benne, hogy nem egyetlen építőmester alkotta, sok művész dolgozott rajta, és mindegyik rajta hagyta a maga sajátosságát. ... Ez a kastély a Szentírás, a 72 szoba az ó- és újszövetség 72 könyve . . . A könyvek olvasása megerőltető. Az első könyv első fejezetétől a 72. könyv utolsó fejezetéig 3 évre, 7 hónapra és 17 napra van szükségünk, ha mindennap egy-egy fejezetet olvasunk el. Sokan belefognak, kevesen tartanak ki. De aki komolyan veszi a dolgot, az azt mondja a 72. könyv elolvasása után: Most pedig újból elölről kezdem, mert itt sem boldogulunk egycsapásra. Ezt a könyvet sohasem lehet kiolvasni. Olyan, mint egy gyűrű, amelynek mindenütt eleje van és sehol vége. És az utolsó Amen után mindjárt elölről kezdődik: Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet . . . Isten áldja meg szentírásolvasásukat, kedves ifjú barátaim!“ II. Az elmélkedő olvasás Ha a szeretet növekszik, fölemeli a lelket és szárnyat ad neki. Az „én“ könnyebben meg tud szabadulni természeti hajlandóságaitól és a földi ügyektől. Aki szeret, az szert tesz a kellő távolságra és képességre, hogy elgondolkodva időzzék Isten előtt. Aki ezzel a szerető, elgondolkodó magatartással mélyed el a Szentírásban, az tud elmélkedve olvasni. (Ez az a lelkiállapot, amelyet Avilai Sz. Teréz a „második lakásban“ ír le.) 1. Az elmélkedő olvasásnál a hivő meditálva, gondolkodva erősebben eltávolodik a szövegtől, hogy mélyebben megértse. Gondolkodva mélyed el az olvasottakban, és eközben talán valamilyen akarati elhatározásra is jut. Gyakran — különösen az ó- és újszövetség történeti könyveiben — eleven jelenetek, nagy erővel belénk világító, beszédes képek kerülnek szemünk elé; ezeket el kell néznünk, szemlélnünk kell. A képzelet és az érzékek minden képessége segíthet, hogy élénken magunk elé állítsuk, amit olvastunk, fgy könnyebben elérünk a lelki belátáshoz. Sok meggondolni valónk lesz — mint Máriának, alá „minden szót híven megőrzött és szívében forgatott“ (Lk 2,19), hogy „mit jelenthet“ (Lk 1,29). Hiszen a Szentírás szavai mindig csak jelek, útjelzők, amelyek nagyon mély tartalomra mutatnak. A Szentírás szövegeiben szóhoz jut Isten egész üdvözítő működése és szent akarata a múltban, 9
