Szolgálat 22. (1974)

Tanulmányok - Jálics Ferenc: Isten népe: az Egyház reménye

szomjazónak italt adni, mert ezzel embertársát megszabadította kínjától. Tudja azt is, hogy embertársa újra meg fog szomjazni, ezért cselekedete hosszabb távon viszonylag értelmetlen. De a világot értelmes rendszernek teremtő Istenbe vetett bizalma arra is feljogosítja, hogy tettét végső fokon maradandóan is értelmesnek tudja, mert általa szeretetet hozott a világra, a szeretet pedig az üdvösség forrása, eszköze és lényege. Ha nem törekszik teljes őszinteséggel arra, hogy embertársának az adott társadalmi keretek között a legjobbat biztosítsa, vagy hogy ezt a társadalmat számára emberségesebbé tegye, nem mondhatja, hogy szeret. Ha ezektől a tetteitől végső megoldásokat vár, akkor naív. Ha azonban szerető szolgálatát a maradandóra és véglegesre tudja visszavezetni, akkor reményben él és reményt ajándékoz.

JEGYZETEK

1 N. Luhmann: Soziologische Aufklärung. Aufsätze zur Theorie sozialer Systeme. Köln 1970, 68. o.

2 R. König. (A. Gehlen, H. Schelsky: Soziologie. Düsseldorf, Köln 1954. 125. o.) — D. Claessens: Familie und Wertsystem. Eine Studie zur „zweiten, sozio-kulturellen Geburt“ des Menschen. Berlin 1967.

3 G. Gurvitch: Déterminismes sociaux et liberté humaine. Paris 1955.

4 P. Berger, Th. Luckmann: Die gesellschaftliche Konstruktion der Wirklichkeit. Stuttgart 1969. 65 o.

5 K. M. Bolté, K. Aschenbrenner: Die gesellschaftliche Situation der Gegenwart. (K. M. Bolté: Deutsche Gesellschaft im Wandel. 1.k. Opladen 1967. 44. o.)

0 Th. Adorno: Erziehung zur Mündigkeit. Frankfurt 1973. 108-109. o. — Vö. H. Marcuse: Der eindimensionale Mensch. Neuwied, Berlin 1967.

7 D. Riesmann: Die einsame Masse. Neuwied, Berlin 1956.

8 K. Rahner: über die heilsgeschichtliche Bedeutung des einzelnen in der Kirche. (K. Rahner, J. Rainer, J. David: Die Zelle in Kirche und Welt. Graz 1960 . 96-98. o.)

Jálics Ferenc

ISTEN NÉPE: AZ EGYHÁZ REMÉNYE

A katolikus Egyház az Evangéliumra támaszkodva visszautasította azt a gondolatot, hogy tisztán lelki jellegű, és mindig hangsúlyozta, hogy egyszersmind iátható valóság is. Ezért el kell fogadnia, hogy a szociológiai törvények természetszerűen az ő testében is érvényesülnek. Viszont éppen minthogy lelki valóság, egészen más magatartást tanúsíthat, mint a kizárólag emberi szervezetek.

Az Egyház ma érzi, hogy struktúrái válságban vannak. Milyen magatartást kell ezzel a ténnyel szemben tanúsítania — annak az Egyháznak, amely tudja, hogy nem pusztán emberi valóság, megalakulása nem csupán szabad társulás, hanem isteni alapítójától ered? Hogyan tud fölébe kerekedni jelenlegi struktúraválságának?

31