Szolgálat 22. (1974)

Eszmék és események - Ökumenikus jelenségek Norvégiában (Szentiványi Dezső)

hogy a katolikus egyház ilyen önbírálatot gyakoroljon, és hogy párbeszédet kezdjen a többi keresztény közösséggel és a mai világgal. Eltűnt a régi túlzott öntudatosság, amely akadályozta a beszélgetést a többi keresztény közösséggel. Külsőségekben is meglátszik a változás. A latin mise a sok ceremóniával, amelyen a hívők hallgatagon vettek részt anélkül, hogy valamit is megértettek volna, igazi közösségi istentiszteletté vált, amely az evangélikus egyház istentiszteletét is felülmúlja világos érthetőségével.

A domonkos Ellert Dahl a katolikus egyház és a többi felekezet viszonyáról ír, és azt a megjegyzést teszi: a katolikus egyház mindinkább arra a meggyőződésre jut, hogy tulajdonképpen több híve van, mint papíron. Az evangélikus püspök ebben a megjegyzésben annak a lehetőségét látja, hogy a katolikusok és az evangélikusok mindjobban egy keresztény közösséget kezdenek alkotni.

összefoglalva: alkalmasnak találja a könyvet arra, hogy beszélgetést kezdjünk egymással. Igaz, nehéz megmondani, mikor fognak a feszültségek feloldódni, mert — mondja — a katolikus egyháznak a pápa csalatkozhatatlan- ságának dogmája nagyon szűk határokat szabott ahhoz, hogy belássa saját tévedéseit és más keresztény értékeket is elismerjen. A II. vatikáni zsinat határozatai sem tudták ezt a dilemmát megoldani.

2. 1973 októberében Norvégia belpolitikai életét az az érdekes esemény lepte meg, hogy katolikus vallású országgyűlési képviselő, Lars Roar Langslet, vezetője lett a parlament vallás- és közoktatásügyi bizottságának. Már az is érdekes, hogy egy katolikus politikus képviselő lehet a luteránus Norvégiában. De elnökké választása bombaként hatott. Az Aftenposten ezt írja erről október 19-én: „Norvégia az első és egyetlen luteránus államvallású ország, ahol egy katolikus a parlament Egyházi Bizottságának az elnöke lett.“

Az újság megkérdezte a luteránus egyház több kimagasló személyeségét, mi a véleménye erről. Mindegyik helyeslőén nyilatkozott. Dr. Kaare Stöylen oslói püspök ezt mondta: „Mi örülünk ennek és hálásak vagyunk érte, hogy ebben az esetben egy jó katolikusról van szó, aki biztosan lojális lesz az egyházi kérdésekkel szemben.“ Per Voksö, az egyháztanács vezetője elismeréssel nyilatkozott Langslet személyéről. Persze furcsa helyzet, hogy a luteránus egyház törvényeit kidolgozó bizottság egy katolikus elnökletével működik, de ez a probléma a norvég törvényekből adódik.

3. Néhány hónap óta egy fiatal norvég luteránus orvosnő a domonkos nővérek kolostorában él Lundenben, Oslo mellett. Dr. Eva Dahl néhány éves orvosi gyakorlat után határozta el magát arra, hogy domonkos lesz, anélkül, hogy katolikussá lenne. Fel akarja hívni luteránus barátai figyelmét arra, hogy egyházukban a kontemplativ tradíció hiányzik, ezért máshol kell keresnie, mert ez hozzátartozik az igazi kereszténységhez.

Helyzete egyházjogilag nincs tisztázva, ő ezt kísérletnek tervezte. A kolostor vezetősége megengedte ezt a kísérletet abban a reményben, hogy a nővérek befogadják maguk közé, és ő is megküzd a nehézségekkel emberi és