Szolgálat 22. (1974)

Eszmék és események - A gyónás (Franz Löwenstein)

fedezni a rossznak. Igen megvilágító, ha az egyes hibák miértje után kérdezünk.

A jó lelkiismeretvizsgálat művészetének teteje azonban szerintem annak a rothadt talajnak a fölfedezése, amelyből sok hibánk sarjad. Itt nem annyira az ún. főbűnökre (restség, gőg, érzékiség) gondolok; ezek inkább jellembeli tulajdonságok, amelyeket nem lehet megváltoztatni, hanem meg kell tanulnunk zöldágra vergődni velük. De olykor rájövünk — a gyóntató talán köny- nyebben, mint a gyónó —, hogy pl. az imában való szétesettség, a gyerekek iránti türelmetlenség, az érzékiséggel szemben való védtelenség oka az egészségtelen kifáradás, tehát a jófeltételnek alvásra és több friss levegőre kell hangzania. Néha gonosz bűnök egész sorának az a forrása, hogy nincs bátorságunk Isten erejére támaszkodni, s így a konfliktusok elől csak a bűnbe van kitérőnk. Elégedetlenség vagy elkeseredés a legrosszabb fajta ingo- vány: ilyenkor nem fogadjuk el többé Isten akaratát, nem Krisztus szereteté- ben keressük boldogságunk forrását.

Bánat — jófeltétel: A lényeget erről már megmondtuk. A bánatnak az Úr szeretetével szemközt és a testvér megsértett szeretetére tekintve kell növekednie. Jó tanács volt gyerekkorunkban, hogy a Megfeszített előtt ébresszünk bánatot. Az a bánat, amelyet csak a megsértett rend, vagy sajátmagunk összetört cserepei ébresztenek, csak önsajnálatot és csüggedést szül, nem újrakezdést.

A jófeltétel a legtöbb gyónás mostohagyermeke. Gyakran megfeledkeznek róla, vagy egy sóhajra szorítkozik: „Bárcsak meg tudnék javulni!" Helyénvaló, hogy ezen a ponton imádságos lélekkel Istent kérdezzük meg, néha a gyóntató tanácsát is kérjük. A nehézség abban áll, hogy megtaláljuk azt a pontot, ahol csakugyan haladhatunk egy kicsit. Semmi esetre se tegyünk irreális jófeltételeket! Ha a szabatos, pontosan körülírt jófeltétel (lefekvés előtt imádkozom, azt a kellemetlen kartársat mindennap barátságosan üdvözlöm) ahhoz a ponthoz kapcsolódik, ahol a rossz fogat meglazíthatja, akkor valóban segíthet.

Bűnvallás. Bámulatos, mennyi lelkiéletet élő gyónó használ még mindig olyan kifejezéseket a gyónásban, amelyek inkább eltakarják a dolgokat. „Elhagytam napi imáimat" — ez nem ad felvilágosítást arról, teljesen abbahagyta-e az illető az imádkozást, vagy itt-ott megfeledkezik asztali imájáról. „Lusta vagyok idejében fölkelni, s ezért rendszeresen elmulasztom reggeli imámat" — ez világos beszéd. Az a hagyomány, hogy valaki minden lehető és lehetetlen kis hibáját felsorolja, kín a gyóntatónak, és akadálya annak, hogy gondolkozásunk igazán átalakuljon. Inkább sikerül ez akkor, ha a bocsánatos bűnöknél arra a kettőre-háromra szorítkozunk, amelyet ez alkalommal ki akarunk tenni a szentség gyógyító erejének.

Feloldozás. Vannak, akik olyan kevéssé veszik figyelembe, hogy otthagyják a gyóntatószéket, még mielőtt megkapták volna. Micsoda fejetete- jére állítása a dolgoknak! A saját beszédemet komolyan vettem, még talán a

72